Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Pintér Jenő
kundájával - lényegében valószínűleg igaz. József Attila maga azt írja erről alább hivatkozott levelében: „Hogy egy emberben annyi rosszakarat legyen, mint Pintérben, azt még csak nem is sejtettem.” Tévedés azonban, hogy a költő az érettségi vizsga előtt küldte volna a Szépség koldusa egy példányát a főigazgatónak, Pintér Jenőnek. Nemcsak a történeti tény, de József Attila jelleme sem tenné megengedhetővé ezt a föltevést: ő nem akart magának semmiféle elnézést, protekciót. Habent sua fata libelli: a Szépség koldusa Pintér Jenőnek dedikált példányának fátuma úgy hozta, hogy az Pintér Jenő ajándékaként a szegedi egyetem irodalomtörténeti intézetének könyvtárába került, s onnét kölcsönképpen ma a makói József Attila Múzeum kiállításán van kinyitva a költő saját kezű ajánlásával: PINTÉR JENŐ főigazgató úrnak, érettségi vizsgám alkalmával. Budapest, 1923. dec. 18-án mély tisztelettel, József Attila Az érettségi - amint ezt József Attila Tettamanti Bélához írott levele tanúsítja- december 13-án volt, a Szépség koldusá-l pedig a költő egy hétre rá küldte el Pintér Jenőnek. Nem elnézést kérőn, hanem büszkeségből és dacból, mintha azt mondta volna vele: lásd, kinek adtál te elégségest! Kettejük „kapcsolata” ezzel még nem ért véget. Hat évvel később, 1929-ben az Előőrs c. folyóiratban maró gúnnyal szedi szét Pintér Jenő hírhedt irodalomtörténetét. Bírálatában megleckézteti egykori érettségiztetőjét. „De abba kell hagyjam - írja a vége felé -, hiszen illetlenen túli volna, ha egy bölcsészhallgató a főváros tankerületi főigazgatójának minden egyes hibáját kijavítaná.” S konklúziója: „Szerzőnket a hatodikban megbuktatnám.” A bírálat, melyet nyilván fűtött a személyes emlék, tárgyilagos és helytálló, ha itt-ott túlzó is, vagy néhol nem eléggé elmélyült. Tiszatáj, 1954. március