Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

Ajánlásokból alkotott szabad vers

AJÁNLÁSOKBÓL ALKOTOTT SZABAD VERS József Attilára a szabad vers makói éveinek végén és szegedi tartóz­kodása alatt volt igen nagy hatással. A Nem én kiáltok című köteté­nek megjelenésekor- 1925 februárjának első napjaiban - a költő né­hány barátjának szabad versre emlékeztető ajánlásokkal ellátott példányokat adott. Galamb Ödönnek, gimnáziumi magyartanárának, költői tehetsége fölfedezőjének például ezt írta: „ Galamb Ödön bá­tyámnak, akivel ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött: Ugy-e, hogy nagyon szeretjük egymást! Makón, 1925. febr. 3. József Attila.” A címlap túlsó oldalára is írt még: „Immár azt mondom: Én nem ki­áltok. Tengerbe vetem trombitáimat, szétpazarolom közietek harang­jaimat. Melegek azok és a víz lecsendesedik és szemeitek lesznek, hogy lássák halhatatlan hangjait és füleitek lesznek, hogy halljátok a fény növekedését. Megszabadult kenyerek telepednek küszöbeink­re és az elaludt aknák pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelí­den fölrobbannak csókjainkban. A mi kezünk szorításában lakik az elektromosság fia, aki hajnalonta gyönge virágokat okoz. Makón, 1925. febr. 3. József Attila." Saitos Gyulának ezt a dedikációt írta: „Saitos Gyula bátyámnak, legelső első szerkesztőmnek, hogy még jobban szeressük egymást, hogy a mellünkre dobott tankeket leemel­jék egymásról pillantásaink: Tegyünk, hogy álmodhassunk, ha a fü­vek szívünkben üdvözlik testvéreinket. Makón, 1925. febr. 5. József Attila." Kemény Sándornak, ugyancsak makói barátjának, ugyané kötetének ajánlásában írta: „Kemény Sándor kedves komámnak, aki mindig csak szid, de mégis szeret: Béküljön meg a világgal, az én vi­lágommal: karcsú gyémánthidak szökkennek homlokainkból min­14

Next