Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Ajánlásokból alkotott szabad vers
AJÁNLÁSOKBÓL ALKOTOTT SZABAD VERS József Attilára a szabad vers makói éveinek végén és szegedi tartózkodása alatt volt igen nagy hatással. A Nem én kiáltok című kötetének megjelenésekor- 1925 februárjának első napjaiban - a költő néhány barátjának szabad versre emlékeztető ajánlásokkal ellátott példányokat adott. Galamb Ödönnek, gimnáziumi magyartanárának, költői tehetsége fölfedezőjének például ezt írta: „ Galamb Ödön bátyámnak, akivel ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött: Ugy-e, hogy nagyon szeretjük egymást! Makón, 1925. febr. 3. József Attila.” A címlap túlsó oldalára is írt még: „Immár azt mondom: Én nem kiáltok. Tengerbe vetem trombitáimat, szétpazarolom közietek harangjaimat. Melegek azok és a víz lecsendesedik és szemeitek lesznek, hogy lássák halhatatlan hangjait és füleitek lesznek, hogy halljátok a fény növekedését. Megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre és az elaludt aknák pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban. A mi kezünk szorításában lakik az elektromosság fia, aki hajnalonta gyönge virágokat okoz. Makón, 1925. febr. 3. József Attila." Saitos Gyulának ezt a dedikációt írta: „Saitos Gyula bátyámnak, legelső első szerkesztőmnek, hogy még jobban szeressük egymást, hogy a mellünkre dobott tankeket leemeljék egymásról pillantásaink: Tegyünk, hogy álmodhassunk, ha a füvek szívünkben üdvözlik testvéreinket. Makón, 1925. febr. 5. József Attila." Kemény Sándornak, ugyancsak makói barátjának, ugyané kötetének ajánlásában írta: „Kemény Sándor kedves komámnak, aki mindig csak szid, de mégis szeret: Béküljön meg a világgal, az én világommal: karcsú gyémánthidak szökkennek homlokainkból min14