Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Németh László
december 1-i számban terjedelmes bírálatot írt a Nincsen apám se anyám című kötetről. Ez is megjelent a Készülődés első kötetében, majd utóbb összegyűjtött műveinek sorozatában, a Két nemzedék című kötetben. Az iménti levél ismeretében már nem csodálkozunk a bírálat mondanivalóján. Most sem József Attila tehetségét vonja kétségbe, hanem - a költő hetykeségének mintegy a feleleteképpen - hasonlóan pattogó, magabiztos hangon szerepjátszásnak minősíti a kötetből előtűnő költői arcot: Hej burzs oá, hej, proletár! / Én, József Attila itt vagyok! Németh László ezt a József Attilát Tersánszky J. Jenő regényhősének, Kakuk Marcinak utánzójaként látja. Úgy véli, csak kitalált modor József Attila részéről ez a figura, amelyet ő maga faragott önmagáról. Bár a végén elismeri, hogy a póz egyirányú a tehetséggel, azaz az igazi József Attila sem idegen attól, akit maszkként a versei elé „faragott”, úgy ítéli, hogy ez elfödi a valódi arcot: „ezt az eredeti költői egyéniséget nem ártana az alkotó alázat javára revideálni”. Németh László megpróbálja a modor mögül kibontani a szerinte való tehetség hiteles jellemzőit. Kiemeli képzeletének humoros és mégis költői jellegzetességét. A humorost alighanem inkább groteszknek érti, mert másutt élcnek emlegeti, és rosszallja, hogy ez a jellege olykor „egész a kínosságig” élesedik ki. Idéz is szerinte erőltetett ilyen költői képeket: Óriási korsó sör a nyár, habok rajta a pufók fellegek (Tudtam én); Ha volna kollektív iparosfa, téli cipőjét megteremné (Simon Jolán). De idézi a Megfáradt ember valóban gyönyörű sorait is: A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok. Ezt arra hozza példának: „Olykor a költői elem az erősebb.” További példái erre még: Az apókkal és az anyákkal, akik ráncaim tervét hordják (Reggeli); S л kenyerek erősen, bízva, kelnek (ugyanott). „Van benne valami (pökhendiség-e? mélabú-e?), ami odadörgölteti a maga csavargó voltát a társadalom orra alá, és sírversében is jogot formákat rá, hogy egyben-másban Istenhez is hasonlított” - jel-242