Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Jolán: József Attila élete
a Korunkban sem. S ez mindjárt az első olyan hiányérzetünk, amelyet egy 1955-ben megjelent József Attila-életrajzzal szemben már jogosan fölvethetünk. József Attila életrajza ma már nem mellőzheti a költő mozgalmi tevékenységének bemutatását! De mielőtt még József Jolán életrajzi munkájának további hibáiról, tévedéseiről beszélnénk, s fölvetnénk a problémát, vajon érdemes, sőt: szabad volt-e ezt a könyvet így megjelentetni, rá kell mutatnunk erényeire, értékeire. Nem csupán arra, hogy lényegében ez a mű ismertette meg eddig is dolgozóink széles rétegeit kedvelt költőjük tragikus életével-halálával; arra, hogy mindmáig az irodalomtudomány, a József Attila-kutatás alapvető munkája, de arra is, hogy az egész munka tehetséges írói mű is egyben. Alig dönthető el, mi teszi olyan széppé, döbbenetessé, megrázó erejűvé - a puszta valóság-e vagy adekvát művészi visszatükrözése - az életrajz olyan részeit, mint a szabadszállási rokonok pompás kömyezetrajza (17-25), ajellegzetes hangulatú városligeti vasárnap délután leírása (64—65), a régi közös sorsból való kiemelkedés után a szomszéd proletárasszonyok, Gáspámé, Kisné magatartásának tipikus megváltozása (125-128), de legfőképpen a Szárszóra való leutazás és az utolsó hetek története (290 kk.). Szép, úgyszólván örök érvényű megfogalmazásokat találunk e részekben, melyeket - biztosak vagyunk benne - semmiféle későbbi József Attila-életrajz nem nélkülözhet, ha hitelest, lélekig hatót akar adni. Ám ez értékei, szépírói erényei sem feledtetik a munka fogyatékosságait. Mindenekelőtt joggal vetik József Jolán szemére a költő kortársai, életének tanúi, hogy az írónő rendkívül elfogult - önmagával szemben. Különösen a fiatalkori évek leírásában megszépíti szerepét, elhallgatja azokat a mozzanatokat, melyek József Attila lelkében nemcsak gyámja, de a róla gyakran megfeledkező nénje magatartása miatt is annyi keserűséget keltettek. Mindezt nem volna illő boncolgatni; de a kutatónak tudnia kell, mennyire tarthatja hitelesnek az írónő egy-egy adatát, megállapítását, ítéletét, s ezért kell leszögeznünk, hogy a tárgyilagosság nem mindenütt erénye ennek az életrajznak, 29