Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és a népköltészet
„A finnugor nyelvű népek ismertetése” című heti egyórás kollégiumát, amely - Mészöly érdeklődési körét ismerve - bizonyára bőven szólt a rokon népek folklórjáról, s hallgatta Herrmann Antal két néprajzi előadását is: „Cigányok költészete, nyelve, zenéje” (2 óra), „Kincs a néphitben” (1 óra). A második félévben sem hagyja abba néprajzi stúdiumait: Herrmann Antal „Bevezetés az etnográfiába” (2 óra) és „A cigányok néprajza” (1 óra) című előadásait most is fölveszi indexébe. Bizonyára az sem véletlen, hogy szeretettel foglalkozik a régi magyar irodalommal, s a Pannóniái ének-ről írt szemináriumi dolgozatával kiérdemelte Dézsi Lajos dicséretét. Költészete ezekben az években ugyan a nyugati modernista irányzatok, főként az aktivizmus, expresszionizmus hatása alá kerül, s elfordul a népdaltól, de figyelemre méltó, hogy 1927 elején Gáspár Endréhez Párizsból Bécsbe írott levelében, melyben akkori költészetelméletét, ars poeticáját fejtegeti, egyebek között a következőket írja: „A konstruktivizmus a tárgy- és tényszerűséget hirdeti, de van egy (és valószínűleg több) magyar népdal, melyet zarathustrai magányomban állandóan fúvók: Nagykállóban egy torony van - Közepében egy óra van - Köröskörül arany csipke - Rászállott egy bús gerlice. Hát itt a népköltő egy bötűt sem mond arról, hogy fáj a szíve... Ez a vers csupán tényekben állítja magát, pedig költője biztos, hogy nem ismerte a konstruktivizmust. De ismerte a konstruktivitást.” A 20-as évek végén József Attila a Bartha Miklós Társaság tagjaként a népi kulturális mozgalom tevékeny apostola. Amikor Győry János a Magyar Szemlében nemcsak a mozgalom romantikus túlzásait bírálja, de Naumann arisztokratikus elméletét teljesen magáévá téve az egész népi kultúrát másodlagosnak, a nemesi-polgári kultúrából lehullott „selejtnek” minősítette, József Attila az elsők között fogott tollat a magyar néphagyomány védelmére. „Tény az, hogy egymagában egyetlen műköltő sem kelhet versenyre a népköltészettel” - írja ekkor, első pillantásra túlzónak ható megfogalmazásban, de ha Kölcsey, Csokonai, Petőfi, Arany, Jókai, Kemény említett nyi-64