Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila összes művei 3. kötete
és a proletárirodalom platformtervezete is. Ezzel megkönnyíti a sajtó alá rendező nemcsak a kötet használatát, de József Attila publicisztikai tevékenységének a kor mozgalmaiba való beágyazását, mélyebb megértését is. Új kezdeményezése még, amelyet a kritikai kiadások akadémiai szabályai szintén nem kívánnak, hogy egy-egy írás jegyzetében összefoglalja az arról szóló korábbi értékeléseket, s némelyik esetében hozzáfűzi saját állásfoglalását is. Itt lehetne ugyan bizonyos következetlenséget szemére vetni (miért nem értékelte ezt vagy azt a cikket is), de meggyőződésünk, hogy a választása mindig jó helyre esett: minden esetben ahhoz az íráshoz fűz értékelő megjegyzéseket, amely valamilyen oknál fogva leginkább szükségessé is teszi. Jegyzetei alaposságának egyik kitűnő mutatója, hogy közli József Attila bejegyzéseit és kiemeléseit Pintér Jenő irodalomtörténetének abból a példányából, melyet a költő forgatott. Alapos, fáradságos munkájának másik, kicsinynek látszó, ám mégis sok utánjárást igénylő mozzanata, hogy a kötetben fölbukkanó nevek közül mintegy harmincról, amely semmiféle lexikonban nem szerepel, szükséges fölvilágosítással szolgál. Egy harmadik: gondosan visszakeresi pl. Marx idézett helyeit, mai magyar, sőt német nyelvű (MEGA) kiadásokban is. Negyedik: a József Attila kézirataiból Sándor Pál által némi önkénnyel összeállított, Költészet és nemzet címmel megjelentetett szöveget gondosan elemeire bontotta, és rekonstruálta a költő följegyzéseinek valószínű eredeti sorrendjét. Mindezek már önmagukban is kellőképpen kiemelik a kötet jelentőségét és a vele kapcsolatos szövegkritikai munka értékét. Ha még hozzávesszük, hogy a különféle helyekről viszonylag hozzáférhető, tehát többé-kevésbé (pl. a Németh Andor-féle kiadásból, a szintén Szabolcsi Miklós gondozta 1952-i válogatott művekből, Rejtő István, Sándor Pál, Szántó Judit közléseiből, a Szép szóból) ismert József Attila-írásokon kívül több mint tucatnyi kisebb-nagyobb írást kiásott a feledésből (köztük névteleneket vagy betűjeles cikkeket, mint pl. az 5,7,10,11,13,14. sz.) és e kötettel nemcsak az irodalom68