Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
A dogmatizmus ellen
felléptek a párt vezetésében meglevő erős szektáriánizmus és dogmatizmus ellen... E folyamatba olvad József Attila tevékenysége. Ha annak idején jószándékűan vizsgálták volna nézeteit, a lényeges igazságot elválasztva a tévedéstől, nagy okulásul szolgálhattak volna a pártnak.” József Attila tanulmányainak 1958-ban megjelent kötetében Szabolcsi Miklós is elismeri, hogy a költő cikkének több megállapítását igazolta az idő, egyebek között a Komintern 1935. évi VII. kongresszusa is, a népfront kérdésében. Másrészt azonban Szabolcsi is, akár az általa idézett Sándor Pál, úgy véli, hogy helytelen a cikkben a szervezettség bizonyos fokú lebecsülésének tendenciája, a szociáldemokrata tömegekre való utalás, a szociáldemokrata vezetők felelősségének kisebbítése. Révai is elismeri, hogy József Attilának ez a tanulmánya a KMP-vel való meghasonlás és elidegenedés kifejeződése, és szerinte közeledést jelentett a szociáldemokrata állásponthoz és eltávolodást a kommunista fölfogástól. Hivatkozik még a költő másik cikkére, amely már 1934 novemberében a szociáldemokraták folyóiratában, a Szocializmusban jelent meg, s melyben József Attila még határozottabban a Szovjetunió gyakorlata, a sztálini politika ellen fordul. S mi még idézhetnők a Világosítsd föl (1936) című versét is, melyben „fasiszta kommunizmusról” szól a költő, s ezen félreérthetetlenül a sztálini gyakorlatot érti. 1956-ban maga Révai is elismerte, hogy József Attila és a párt közötti szakadék elmélyüléséhez nem kis mértékben j árult hozzá a szektás sztálini önkényuralom: „Ekkor, a harmincas években zajlottak le a Szovjetunióban azok a perek és folyt - ma már tudjuk - a szocialista törvényesség megsértésével az az üldözéslavina, amely csorbította a szocialista ország vonzerejét, és ha nem is ingatta meg József Attila kommunista hitét és marxista-leninista meggyőződését, de bizonyos, hogy őt is, mint annyi más képviselőjét az európai haladó értelmiségnek, mélyen megrendítette.” Az óvatos fogalmazás mögött annak a kényszerű elismerése rejlik, hogy a Moszkvából idelátszó példa és az ugyanonnan irányított KMP szektás gyakorlata egyaránt taszítóan hatott a költőre, s 1932 végén, de legkésőbb 1933 elején József Attila ezek miatt az okok miatt szakított a KMP-vel. 101