Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

József Attila és Juhász Gyula

JÓZSEF ATTILA ÉS JUHÁSZ GYULA Juhász Gyula 1913-tól 1917-ig a makói gimnáziumban tanított. Itte­ni tartózkodása alatt bekapcsolódott a radikális makói értelmiségiek baráti körébe, s hatásukra egyre jobban hatnak rá a hazai feudálkapi­­talista társadalmi rend ellen mozgósító republikánus eszmék, egyre többet foglalkozik a modern polgári szociológiával, a pacifista és szabadkőműves irodalommal. A csoport hangadója, vezetője a hely­beli ügyvéd, dr. Espersit János (1879-1931), aki republikánus esz­méinek terjesztéséért, hírlapi cikkeiért már börtönt is ült, s akinek az irodalom, művészet, politika kérdései iránti érdeklődése írók és mű­vészek, haladni vágyó értelmiségiek számára rendkívüli vonzóerőt jelentett. Espersit Jánosnak, akihez Juhász Gyula verset is írt, nem kis szerepe volt Juhász Gyula háborúellenes kiállásában, a békét kö­vetelő előadásaiban, újságcikkeiben megmutatkozó haladó elveinek kialakításában, majd később, a forradalmak idején vállalt közéleti szereplésében. Amikor 1921-ben József Attila magyartanára, Galamb Ödön föl­hívta Espersit és a többi makói hírlapszerkesztő figyelmét az íroga­tó fiatal diákköltőre, s az irodalombarát ügyvéd maga is meglátta aló éves gyermekben a költői tehetséget, bemutatták a kisdiákot Ju­hász Gyulának, aki az ellenforradalom bosszúja miatt visszahúzód­va éldegélt szegedi magányában, de makói barátaival szívesen tar­totta a kapcsolatot, gyakran átjárt Espersithez Makóra. Juhász Gyula maga is észrevette József Attilában a rendkívüli köl­tői érzéket, s a negyvenedik évéhez közeledő költő barátjává fogad­ta a fiatal diákot. Kapcsolatuknak kevés dokumentuma maradt. Kez-9

Next