Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Juhász Gyula
JÓZSEF ATTILA ÉS JUHÁSZ GYULA Juhász Gyula 1913-tól 1917-ig a makói gimnáziumban tanított. Itteni tartózkodása alatt bekapcsolódott a radikális makói értelmiségiek baráti körébe, s hatásukra egyre jobban hatnak rá a hazai feudálkapitalista társadalmi rend ellen mozgósító republikánus eszmék, egyre többet foglalkozik a modern polgári szociológiával, a pacifista és szabadkőműves irodalommal. A csoport hangadója, vezetője a helybeli ügyvéd, dr. Espersit János (1879-1931), aki republikánus eszméinek terjesztéséért, hírlapi cikkeiért már börtönt is ült, s akinek az irodalom, művészet, politika kérdései iránti érdeklődése írók és művészek, haladni vágyó értelmiségiek számára rendkívüli vonzóerőt jelentett. Espersit Jánosnak, akihez Juhász Gyula verset is írt, nem kis szerepe volt Juhász Gyula háborúellenes kiállásában, a békét követelő előadásaiban, újságcikkeiben megmutatkozó haladó elveinek kialakításában, majd később, a forradalmak idején vállalt közéleti szereplésében. Amikor 1921-ben József Attila magyartanára, Galamb Ödön fölhívta Espersit és a többi makói hírlapszerkesztő figyelmét az írogató fiatal diákköltőre, s az irodalombarát ügyvéd maga is meglátta aló éves gyermekben a költői tehetséget, bemutatták a kisdiákot Juhász Gyulának, aki az ellenforradalom bosszúja miatt visszahúzódva éldegélt szegedi magányában, de makói barátaival szívesen tartotta a kapcsolatot, gyakran átjárt Espersithez Makóra. Juhász Gyula maga is észrevette József Attilában a rendkívüli költői érzéket, s a negyvenedik évéhez közeledő költő barátjává fogadta a fiatal diákot. Kapcsolatuknak kevés dokumentuma maradt. Kez-9