Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

József Attila esztétikája

JÓZSEF ATTILA ESZTÉTIKÁJA FORGÁCS LÁSZLÓ KÖNYVE Kétszeresen túlméretezett munka. Terjedelmét tekintve is, s úgy is, hogy túlértékeli József Attila prózai - kritikai és teoretikus - írásainak jelentőségét. Címe sem szabatos: több is, kevesebb is. Megtéveszt, mert azt hiteti el, mintha a költőnek kialakult, következetes esztétikai rendszere lett volna, holott csak esztétikai gondolatai, műhelyforgá­csai maradtak ránk. Viszont nemcsak esztétikaiak, hanem - nagyobb számban - olyan írások, melyek a világnézet, a filozófia sok más (lét- és ismeretelméleti, társadalombölcseleti, etikai, lélektani, politikai stb.) kérdéskörét érintik. Forgács ezt mind tárgyalja is, sőt nem kis ma­gabiztossággal azt ígéri előszavában, hogy az „egyoldalú tolmácsolá­sok”, „műkedvelői kommentárok” után „most kezdődhet meg a gon­dolkodói életmű tárgyilagos felmérése”. Csak jegyzeteibe szorítva beszél arról, hogy József Attila tanulmányírói életműve, melynek esz­metörténeti magyarázata az ő könyvének tárgya, Szabolcsi Miklós jó­voltából áll hiteles szöveggel, megbízható tárgyi magyarázatokkal rendelkezésünkre; hogy előtte Bori Imre tanulmánya, sőt Gyertyán Ervin lényegében hasonló szándékú könyve már megtörte az utat. Il­lett volna eredményeikre - akár vitatva is - többször építeni. Forgács a Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyvében lé­nyegében a mai irodalompolitikai, esztétikai vitákhoz hívja segítsé­gül József Attilát, szinte az ő ürügyén fejti ki a maga álláspontját, melyet szintén önérzetesen hirdet egyedül üdvözítőnek. Meglepő biztonsággal pöccinti útjából félre nemcsak Babitsot vagy Németh Lászlót, hanem egyfelől Lukács Györgyöt, másfelől Garaudyt, Fischert. „Kétfrontos harca” - megvallom - nekem rokonszenves: 120

Next