Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Öt könyv József Attiláról
Fábiánnak József Attila és a politika kapcsolatáról írott fejtegetései, hiszen erről azóta jóval többet, pontosabbat, hitelesebbet tudunk. Istenélménye is behatóbb, árnyaltabb elemzést igényelne; erre Sík Sándor tett kísérletet. Nem sok újat kapunk a József Attila szerelmei című fejezetben sem; azóta Szántó Judit és Vágó Márta emlékezései lényegesen gazdagabb és hitelesebb forrásokat nyújtanak. Általában; kissé bőbeszédű és tudákos Fábián Dániel könyve, s ezen a hivatása magaslatán nem álló szerkesztő, Szíj Rezső sem segített. Holott feszesebbre húzva mondatait, bátrabban kijavítgatva elírásait, tárgyi hibáit, a gazdagodó József Attila-irodalomnak is értékes új műve születhetett volna. Ami így is érték: a szerző és József Attila együttműködése a Ki a faluba című röpirat létrejöttében, a Bartha Miklós Társaságban, s ennek a historikuma. Lényege röviden annyi, hogy Fábián Dániel mint a hódmezővásárhelyi kórház fiatal orvosa megismerkedett a sógoránál, Makai Ödönnél vendégeskedő József Attilával. Itt mindkettejüket megérintette az alföldi agrárszocializmus szele, s abban a baráti társaságban, amelyben rokon gondolkodású eszmetársakra (Pákozdy Ferencre, Galyasi Miklósra, Bányai Lászlóra stb.) találtak, kikristályosodott bennük egy röpirat terve. József Attila ezekben a hónapokban a jobboldali radikalizmus lapjának, az Előőrsnek a munkatársa, ott jelent meg a Magyar Szemle cikkírójának, Győry Jánosnak adott válasza, a Szabó Dezső eszméire és irányára emlékeztető Magyar Mű és Labanc Szemle is. Fábián Dániel a maga vázlatát adta át József Attilának, ő pedig átfogalmazta, tömörítette. E könyv egyik legfőbb értéke, hogy közli mind a két változatot, így módot ad a kutatóknak az alaposabb összevetésre és tanulságaik levonására. A kritikai kiadás nem ismerhette még Fábián eredeti szövegét, így nem elemezhette kellően. De Szabolcsi Miklós értékelése alighanem máig is helytálló: a röpirat a költő e korszakának „legszélsőségesebb terméke” (JAÖM 3: 424). „Igaz, lelni benne sok előremutató, demokratikus gondolatot, egészében is a népért aggódó költő megnyilvánulása; de valóban át van itatva a kor fajvédő-radikális 146