Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
A kommentátor: Török Gábor
A KOMMENTÁTOR: TÖRÖK GÁBOR Török Gábor 1964 óta a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa. Nyelvész. Tudományos munkásságát a Börzsöny vidéki palóc nyelvjárás vizsgálatával kezdte. Itt, Szegeden fogott hozzá, több mint évtizede, József Attila költői nyelvének vizsgálatához. Nem öncélúan, összetett szempontrendszer alapján, amelyben a nyel vi jelenségeknek a költői mondanivalót és a versek szépségét - leegyszerűsítve: a tartalmat és a formát - egyaránt megvilágító szerepét boncolgatja. Példamutató tervszerűséggel, rendszerességgel, immáron négy kötetben: A líra: logika (1968), Költői rébuszok (1974), Lírai igefüggvények stilisztikája (1974). Új kötete - József Attila-kommentárok (1976) újabb nyelvi sajátságokat tesz mikroszkóp alá. Egy-egy szót emel ki József Attila verseiből, s ennek kapcsán a szóban megmutatkozó jelenségeket bontja ki, mint pl. a „ dalocskád lennék" szókapcsolatból a költői kicsinyítés jelentéstani tanulságait. Érdekes, amit „a látható nyelv”, az íráskép, közelebbről a József Attila használta írásjelek, a zárójel és a gondolatjel jelentéstani szerepéről, a költői mondanivalót - Török Gábor kedvelt szavával: a költői üzenetet - tolmácsoló képességéről mond. Számomra a legtanulságosabb a nyelvtani első és második személy használatában megmutatkozó törvényszerűség kimutatása volt. Ez egyrészt bizonyítja, hogy a nyelvi statisztikának - a „strukturalista” elemzés alsó fokának - körültekintő kutató kezében van létjogosultsága, ha segít fölszínre hozni olyan egzakt, de homályban megbúvó nyelvi tüneteket, amelyek értékesen egészítik ki a más nézőpontú, tartalmi, eszmei vizsgálódást. József Attila első és második személy ű igealakjai, 174