Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Sík Sándor
JÓZSEF ATTILA ÉS SÍK SÁNDOR Vártam mindeddig, hátha valaki kiigazítja Boldizsár Ivánt. Nem akarom mindig az okvetetlenkedő látszatát kelteni, jobban örültem volna, ha valaki megelőz. Ám végül mégis kénytelen vagyok a dolgot szóvá tenni, nehogy téves adatok igazságként terjedjenek. Még november 20-án vasárnap késő este, éjszakába nyúlóan sugározta a tévé Faragó Vilmos beszélgetését Boldizsár Ivánnal, s ebben hangzott el két olyan megállapítás, amely igazítást kíván. Az egyik a régi cserkész jelszónak („emberebb embert, magyarabb magyart”) József Attila művében való szerepére vonatkozik. Boldizsár szerint ez visszhangoznék a Hazám című szonettkoszorú ismert végszavaiban: adj emberséget az embernek, Adj magyarságot a magyarnak, Boldizsár azt a véleményét fejezte ki, hogy a cserkész jelmondatot József Attila ugyanúgy Sík Sándortól hallhatta, mint ahogyan ő, Boldizsár Iván, hiszen - úgymond - József Attila Szegeden Sík Sándor tanítványa volt. Nem hiszem, hogy a József Attila verséből imént idézett soroknak köze volna a föntebb említett cserkész jelmondathoz, amelyet Boldizsár a pesti piarista gimnáziumban tanárától, Sík Sándortól, a neves cserkészvezetőtől és -nevelőtől, valóban hallhatott. A két szöveg fölületes összevetése nyilvánvalóvá teszi, hogy mondanivalójuk, eszmei céljuk lényegesen más; csak nagyon távoli rokonság födözhető 195