Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Sík Sándor
föl bennük. De még ha e hatást kizártnak nem tarthatom is, azt mindenképpen, hogy e megfogalmazást a költő Sík Sándortól hallhatta volna. József Attila 1924-25-ben járt a szegedi egyetemre; Sík Sándor 1929. december 27-én kapta meg tanári kinevezését ugyanide. Sík Sándor maga írta meg 1953-ban József Attilára vonatkozó emlékeit, így kezdte: „Életemben egyszer találkoztam József Attilával.” A Baumgarten-jutalom utáni vacsorán (tehát - ezt már én teszem hozzá - 1935. január 18-án) ismerkedett meg vele. Utána József Attila hazakísérte Sík Sándort a piarista rendházba. „Miről beszélgettünk? Természetesen versekről.” Ekkor vetette föl Sík, hogy József Attila a beszélgetés közben fejtegetett ritmikai elméletét dolgozza ki doktori értekezéssé, és nyújtsa be hozzá. Hogy Sík nem szépít, nem utólag túlozza el ajánlatát, bizonyítja Gál István emlékezése: szerinte Sík ugyanezt ajánlotta föl Mészáros Zoltánnak, az utóbb mártírrá lett írónak, aki kommunista tevékenységéért börtönt ült, és akit ezért kizártak a pesti egyetemről. József Attilának tetszett az ötlet, s azzal váltak el, hogy hamarosan nekilát a doktori értekezés megírásának. Ez azonban nem készült el; Sík és József Attila nem találkozott többé. Nem hiszem tehát, hogy mindez elég alap volna Boldizsár idézett állításának igazolásához. A másik igazítás is egy idézettel kapcsolatos, Boldizsár Juhász Gyulának tulajdonította e tételt: „Ki a költő? Az az ember, akinek a szavak fontosabbak, mint az élet.” Ezt azonban Kosztolányi írta az Ábécé-ben. Igaz, Juhász is írt hasonlót: Formát keresni minden gondolatnak, És elvérezni egy fonák igén (Formát keresni...) De Ady is „elvérzik egy gondolaton” {Én nem vagyok magyar?). S Juhász egy teljes verset szentel a szó varázslatos hatalmának: 196