Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

Érik a fény

ban, Bécsben, Párizsban. Mindezeknek a nyoma természetesen megörökölt József Attila ekkori lírájában: az expresszionizmus, az aktivizmus, a szimbolizmus, a szürrealizmus mind-mind rajta hagy­ta lenyomatát azon a mintegy százötven versen, e négy év termésén. Könyve végén Szabolcsi összefoglalja a negyedszázados vitát Jó­zsef Attila és az avantgárd összefüggéseiről. Voltaképpen senki sem tagadja az izmusok szerepét József Attila költői fejlődésében: csu­pán e hatás mélységét és értékét ítélik meg másként. Révai József óta az izmusokat úgy tekintjük, mint a bárányhimlőt: annak a kornak if­júsága szükségképpen átesett rajta. Révai szinte kizárólag csak nega­tív tapasztalatokról akart tudni, tisztítótűznek minősítette, amelyen át a népihez, nemzetihez juthatott el az igaz költő. Ő az avantgárd „formaromboló igézetének” „áldozatait” látta a későbbi szocialista költőkben. Bori Imre viszont máig érvényes esztétikai értéket lát az izmusok vélt vívmányaiban is, s azon fáradozik, hogy József Attila költészetében is minél több jelét mutassa ki az avantgárd különféle fajtáinak; mintha ez minősítené korszerűvé a költőt. Szabolcsi Miklós egy-egy vers részletes elemzésében is, a végső summázásban is önálló álláspontot fogalmaz meg. Higgadtan, elfo­gulatlan, a tényekkel, a költői alkotásokkal és József Attila levélbe­li, tanulmányokbeli vallomásaival is egybehangzóan foglalja össze könyvének tanulságait: „A fiatal József Attila pedig a 20-as évek el­ső felében keresi hangját, eszközeit, s ekkor a korszak költői köz­nyelvének jelentős részét a futurizmus, az expresszionizmus, a konst­ruktivizmus, utóbb a szürrealizmus képei, kliséi, eszmei-tematikus és poétikai hozadékai alkották; tovább éltek a késő szimbolista vagy akár pamasszien, valamint az új népiesség, neofolklorizmus és esz­közei. Ebből a készletből válogat, használ fel, idomít magához a fia­tal költő poétikai eszközöket.” Majd alább: „A fiatal József Attila ter­mészetesen nem lett expresszionista, sem konstruktivista és szürrealista sem. Mindegyik áramlattal megismerkedik, kipróbálja, saját hangjához hasonltja modorát, egyéni szintézist alakít belőle.” Még tovább szellemesen mondja: nem az eredet minősít, hanem 202

Next