Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Érik a fény
san: nem láttak-e ott is értelmet, jelképet, ahol valóban csak ügyetlenség, kiforratlanság, nem félek a szótól: zavarosság van? Egy szó értelmezését vitatom. Miért kell a bonyolultat föltételezni a nyilvánvaló egyszerű helyett? Lucie nénimnek fénye itt: ebben a verset és változatával (Lidi nénimnek öccse itt) a Nincsen apám se anyám című kötetet nyitó sorban a fénye egyszerűen a szeme fényét jelenti, nem pedig azt, hogy Párizsból József Attila adja nénjének a tanácsot, „nyújtja a vigaszt és a fényt”. Nem javasolom, hogy József Attila összes művei közé fölvegyük a Makói Friss Újságnak azokat a kis színes írásait, hírfejeit, amelyeket Szabolcsi fölsorol, s melyekből ízelítőt ad. Először is életrajzi akadályai vannak: József Attila e cikkecskék megjelenésének idején, 1924 februárjától augusztusáig, nincs Makón, márpedig ezt a műfajt csak frissen, helyben lehet írni; Pestről küldözgetni alig képzelhető el, s ilyenre utalás sincs a levelezésben sem. Másodszor stíluskritikai alapon sem tartom őket József Attiláéinak. Ami csekély rokonság érezhető, nem több korstílusnál. Néhány apróságban is volna helyesbíteni valóm. A szegedi festőművész nem Nyilasy Lajos, hanem Nyilasy Sándor; az újságíró nem Ligeti Ernő, hanem Jenő; az egyetemi tanár nem Kossutány, csak Kosutány. Hiba, ha az irodalomtörténész nagyon hisz a kortársaknak, de hiba lehet, ha nem hisz is. Magyar Lászlónak nem kellett volna elhinnie, hogy Szegeden József Attila itteni tartózkodása idején csak egy mozi volt; bizony kettő-három, hiszen már az 1913. évi címtár ötöt fölsorol. Viszont nem kellett volna kételkednie Hont Ferenc emlékezésében, amikor a párizsi barátok közt Salló Tibort is emlegette. Nem tévesztette ő össze Sarló Sándorral a hegedűkészítő Sági Tibort, csak elfelejtette megmondani, hogy Sági és Salló ugyanaz: Steiner Tibor (sz. 1904.) hangszerész ma is az eredeti nevén dolgozik kis üzletében a József Attila Tudományegyetem központi épületének tőszomszédságában, Horger Antal valahai ablakai alatt. Sági Tibor néven írogatott zenei cikkeket a Színház és Társaságba, de 208