Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila útjain
volna itt is helyet adni, akár a szerzőpár válaszával együtt is (Valóság, 1979/11). Sőt hasznos lett volna Varga Ervinnek valamennyi idevágó írásnál nehezebben hozzáférhető patográfiáját (Ideggyógyászati Szemle, 1966. 195-204.) szintén újra közölni. A szerzőjük vagy címük szerint még nem említett tanulmányok közül ki kell emelnem Bokor Lászlóét (József Attila művészetéhez), amely sokat ígérőén, részletesen (talán nem eléggé részletesen) tekinti át a költő képalkotásának, gondolattársító módszerének és nyelvének sajátságait. Tasi József értékes, József Attila költészetét is mélyen befolyásoló adatokat hoz a Bartha Miklós Társaságban 1932-ben, másodízben játszott tevékenységéről. Tverdota György József Attila lírájának kozmológiai vonatkozásait tárgyalja sok finom megfigyeléssel. Ifj. Gazda István pedig azt derítette ki, hogy József Attilát a relativitáselmélettel, amelyről főként leveleiben tesz különös észrevételeket, Fényes Samu tudománynépszerűsítő tanulmányai ismertették meg. Agárdi Péter tanulmánya (Mozaikok a két világháború közötti marxista kritika József Attila-képébó'l) Fejtő Ferencnek, Veres Péternek és Darvas Józsefnek a költőről tett nyilatkozatait vizsgálja végig. Figyelemre méltó Benjámin László tanúsága: nyilvánosan, még 1935-ben, egy szociáldemokrata gyűlésen Veres Péter szájából hallotta először József Attilát Ady val egy sorban emlegetni (458). Agárdi pedig ezt szűri le: „Kevesen fogalmazták meg olyan maradandóan a József Attila-i teljességet, mint a forradalmár Veres Péter” (460). A kötet rengeteg értékes megfigyeléssel, pl. verstani észrevétellel (44,155, 167-169,194)gazdagítjaa JózsefAttila-kutatást. A textológiai megjegyzések közül elsősorban Stoll Bélának bizonyítékokkal megtámogatott javaslatát bocsátom az irodalomtörténeti közvélemény elé elfogadásra: a töredékeknek minden kritikai kiadásban az egységes időrend megfelelő helyén kell szerepelniük, nem pedig külön csoportban (299). A kritikai kiadás műértelmező hozadékáról az esszéista Rónay György tesz bizonyságot, amikor kiemeli, hogy az 1922 és 1924 közötti költői fejlődésről a vers változatok egybeve227