Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Németh László
te sem a korábbi, sem a későbbi életművet (amelyet mi már beleszámítunk József Attila költői portréjába), és csupán ebből a félszáz versből alkothatta meg véleményét. S ez a kötet valóban csak egyetlen, hamar meghaladott állomás József Attila költői fejlődésében. Németh László talán észrevehette volna a Tiszta szívvel sajátos - az üdén tiszta népdalforma és a keserűen komor mondandó ellentététől feszülő - szépségét, a Fiatalasszonyok éneke frissességét, az Istenversek bensőségességét, de nem vethető túlságosan a szemére, ha ezekhez nem volt érzéke. Amit mondott, az alapjában igaz volt, ha nem a teljes igazság is; ahogyan mondotta, az valóban bántó, vállveregető hangütésű volt. Németh Andortól tudjuk, mennyire fájt József Attilának a Nyugat bírálata. „A fogait csikorgatta dühében, szemét elborította a vér, ölni akart. Az volt az érzése, hogy megfullad, ha nem áll a sértésért bosszút. És nem a bírálóra haragudott, hanem Babitsra, aki hagyta, engedte, helyben hagyta, hogy a lapjában csúffá tegyék.” Ekkor írta József Attila a később megbánt pamfletét Babits ellen. De Németh Lászlónak nem ez volt az utolsó szava József Attiláról. ATanú 1933. januári számában, Magyar líra 1932-ben címmel áttekintette az előző év versesköteteit, és egy bekezdésnyit foglalkozott József Attilának kevéssel előbb megjelent új versesfüzetével, a Külvárosi éj-jel is. „Néhány hét előtt - indult ki méltatásában - egy erdélyi folyóirat mint a proletariátus nagy költőjét méltatta József Attilát; a párt »esztétaideológjai« őt tartják a fiatalok közt a legtöbbre.” Ez az utalás a Korunk 1932. novemberi számában megjelent ismertetésre, Danzinger (később Agárdi) Ferenc meleg, baráti méltatására vonatkozott. Ezután Németh László így folytatta: „Néhány éve bíráltam egy könyvét, akkor azt gondoltam: íme egy sokoldalú fiatalember, aki nem tudja, mire tegye fel az életét; minden téren eljuthat a közepesig, de hogy mire teszi fel magát, az az esze választásától fog függni, nem természete kényszerétől. Túlérett kultúrák csodagyermeke, aki minél öregebb, annál kevésbé csodálatos. így vélekedtem József Attiláról, s íme mint a proletariátus nagy költőjét 244