Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
„Keserülő e marxi munka”
se elégítette ki Gergely efféle igényeit, sőt kifogásolta, hogy azok a versek is, „amelyek a proletárharc vállalásából részt kémek, egyegy felelőtlenül rikkantó verssorral elrontják a gondolat s ideológia tisztaságát..Bízott azonban, hogy József Attila a következő kötetében már mindenhol nevén nevezi a gyereket, „és megtanulja képek, hasonlatok, túlságosan elburkolt vonatkozásai nélkül megírni, hogy hová vág tulajdonképpen a fejsze, és miért villan a kasza”. Hasonlóképpen nyilatkozott a pozsonyi lapban, Az Útban, Fábry Zoltán: „József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása.” Most viszont, úgymond: „József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.” Rokonszenvvel fogadta a kötetet a Népszava kritikusa, Jenő József is. Szerinte a kötet minden verse „színtiszta költészet és színtiszta szocializmus”. A legélesebben Féja Géza fordult szembe József Attilával. A Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Előőrs című hetilapban, amelyben korábban József Attila versei is megjelentek, Szélkakas költők című cikkében rámutatott néhány jellegzetes változtatásra. Az Akácokhoz (1929) című versben a kötetben a szisszentőjelzőből úri szélben határozó lett, a keserülő mennyei munkából keserülő marxi munka. „József Attila - írta Féja - bizonyára azzal fog védekezni, hogy két esztendő alatt fejlődött, s azóta fedezte fel a marxizmus mezőit. De úgy vélem, hogyha a költő csakugyan fejlődik, akkor igazán nincsen szüksége arra, hogy a már megírt verseit átírja. Ha valaki fejlődik, fejlődését új alkotások rohamos előretörése szokta bizonyítani. Előretör ilyenkor, s nem a tegnapot mázolja át.” Megértőbben, de fönntartásait hangoztatta Fenyő László is a Nyugatban. Fölrótta József Attilának, hogy törik-szakad, ő proletárköltészetet akart adni; a proletariátus osztálytudatos hangja akart lenni, s ezért megalkudott a költészet rovására. Áradat című versében pl. fölösleges szakaszt ragasztott versének végére, hogy a proletárokat idézhesse. Másutt kicserélt jelzőket. A Dörmögő-Ъеп így lettek a haragvó ludakból proletár ludak. Ady-hatásként könyvelte el, hogy 299