Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
„Keserülő e marxi munka”
a vékony versesfüzetben háromszor is szerepel az úri szél. Freudi alapon magyarázta József Attila kedvelt jelzőjét: „lágy a tanya, lágy buggyanás, lágy a táj, lágy bánat, lágy talaj, lágyan elülünk, lágyan zsongva - amint látható, nem is valami meglepő összetételekben használja. Nem zárkózhatom el a feltoluló ötlet elől, hogy a költő e gyakori lágyságát tudatalattijának árulkodó vallomásaként fogadhatjuk el, szemben a tudatossal, a szándékolttal, miszerint ő harcos, sőt osztályharcos költő.” József Attila költői tehetségét azonban ő sem vitatta, akár Dsida Jenő az Erdélyi Helikonban. Dsida egyenesen Ady folytatójának tekintette József Attilát. Formaművészetéhez azonban, szerinte, nem társult értékes belső tartalom, programversei mögött nincs aranyfedezet. „Tanyai csendű képeinek fülledt melegét, melyben parasztok egyenesítik és élesítik a fenyegető kaszát, hideg és disszonáns fuvallattal veri szét egy-egy költőiesített, tudákos marxi szólam vagy elvtárs megszólítás. Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál.” A moszkvai Sarló és Kalapács júniusi számában megjelent a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar csoportjának platformtervezete, benne a hírhedt mondattal: Kassák a szociálfasizmus, József Attila és Simon Andor a fasizmus táborában keresi a kivezető utat. A költő 1931. szeptember 3-án Fábry Zoltánnak panaszolta, hogy irigyei kimarták a mozgalomból. Azonos szóval fejezte ki keserűségét az ugyané tájt írt Bánat című versében: Csak egy pillanatra martak ki, csak. Egy pillanatra se martak ki, csak az az elvaduló csábos rám támadt Ekkor kezdődött József Attila eltávolodása az illegális kommunista párttól. De nem a szocializmustól. Hiszen még ezután született több nagy szocialista verse (Munkások, Mondd, mit érlel..., Külvárosi éj). 300