Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
„Keserülő e marxi munka”
A Munkások Még a fanyalgó szektások is elismerték a Munkások című vers jelentőségét, s láttuk, hogy Illyés is, Fejtő is nagyra tartotta. Fejtő sajnálta, hogy József Attila kihagyta a Medvetánc-bői. Újabban előkerült átdolgozásának ismeretében talán jobb is, hogy kimaradt. Kiss Ferenc, József Attila kéziratainak szenvedélyes gyűjtője nemrégiben Hamburgban (!) megvett egy irattartóra való kéziratot, kivágatot. Föltevése szerint Németh Andor hagyatékából került rejtélyes úton a kereskedelembe, s az az anyag lehetett, amelyből Németh Andor 1938-ban összeállította József Attila összes verseinek első kiadását. Németh Andor helyes ítéletére vall, hogy a Munkások szövegének közlésében mellőzte ezt az átdolgozást, bár annyit megtehetett volna, hogy - ha nem a kötetben is, de a költőről szóló későbbi írásaiban - ismerteti az átdolgozás tanulságait. A Munkások átdolgozása ugyanis nem hasonlít sem a Favágó, sem az Áradat (Öt szegény szól) esetéhez. Kétségtelen demarxizáló szándéka ez esetben a vers elrontására szorította a költőt. A Külvárosi éjben és azóta minden József Attila-kötetben az első sor így hangzik: Forgolódnak a tőkés birodalmak, József Attila a tőkés jelzőt modern alakra változtatta. Annyira szabadulni akart a marxista szókincstől, hogy mondanivalójának lényegét lúgozta ki. Hiszen nem kell ahhoz marxista meggyőződés, hogy ma is tudjuk: a harmincas évek világválsága a tőkés gazdagságból fakad, s ebből születtek a háborúk, a készülődő második világháború is. Gyönyörű stilisztikai alakzat, inverzió - szabatosabban hypallagája-a7. sor: 310