Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Proletárköltő - nemzeti klasszikus
S így - akarva, nem akarva - Révai József irodalomtörténeti munkássága logikusan egészült ki a harmadik magyar költőforradalmár, József Attila életművének tanulságaival. Ez az, amiről bevezetőül mondottam, hogy nem véletlen: a magyar nép történelmi-társadalmi fejlődésének szükségszerű következménye volt. Révai József fölismerte, hogy ennek a szükségszerűségnek elfogadása, korábbi irodalompolitikájának jelentős részével való szembefordulást kívánja tőle. Révai szembe tudott nézni önmagával. Hagyatékának ismerete híján Ady-könyvének párja lehetett volna. De, szerencsénkre, végleges szövegében áll előttünk két nagyszabású József Attila-tanulmánya. 2. Az elsőről először a Szabad Nép 1956. június 24-i számában közölt részletből értesültünk. A lap a tanulmány befejező részét közölte, azzal a megjegyzéssel, hogy az írás a költő válogatott verseinek új francia kiadásához készült bevezetőnek. Nem tudni, franciául megjelent-e, azt hiszem, nem; magyarul is csak két év múlva. Ebben szemléleti tekintetben vagy legalábbis a megfogalmazás élességében, határozottságában új, mind Révai korábbi munkásságához, mind a József Attila-kutatás eddigi megállapításaihoz képest József Attila népiességének sajátos meghatározása, amely világosan és félreérthetetlenül jelöli ki József Attila helyét a Horthy-korszak legnagyobb jelentőségű írói irányzatához képest, a népi írókhoz való viszonyában. Azt a nézetét, hogy a népi mozgalom a proletárdiktatúra bukásának csalódásából következően, a forradalmak megtagadásának jegyében született, Révai már régebben kifejtette. Most is árnyaltan, finoman elemzi az általa ún. „új népiesség” progresszív és negatív vonásait, így még a parasztsághoz való fordulás haladó jellegét is elismeri. „József Attila - mutat rá azonban a döntő különbségre - nem kisebb erővel és mélységgel fejezte ki ezt a fordulatot 82