Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Proletárköltő - nemzeti klasszikus
a parasztság felé, mint említett kortársai. De ő meg tudott maradni az urbánus, a városi forradalmi költészetnek és világnézetnek azon a magaslatán, amelyet a magyar fejlődés az 1919-es proletárforradalommal és Ady Endre lírájával elért. József Attila úgy tudott Petőfi Sándorhoz fordulni, hogy nem tagadta meg Ady Endrét, úgy tudott a magyar parasztság felé fordulni, hogy költészetének »népiességébe« beleértődött a városi munkásosztály forradalmi múltja, jelene és jövője. »Az utca és a föld fiának« nevezte magát, és ez az önjellemzés nemcsak életrajzi értelemben hiteles és találó, hanem lírájának lényegét illetően is.” József Attila költészete - hangsúlyozza Révai - a népiesség városi és paraszti formáit egyesíti: az ő „népiessége” az egyetlen, amely a Nyugat irodalmi forradalmának nagy nyelviformai vívmányait megőrizte, sőt továbbfejlesztette. Rámutat arra is, hogy ez a sajátos - Villonéval mutatis mutandis rokon - népiesség hogyan küzdött meg ifjúkori költészete kísérletezéseivel, és győzedelmeskedett végül az expresszionizmus és szürrealizmus áramlatain. Pár szóval is alapvető fontosságú megállapításokat mond ki: szerinte az avantgardista költészet történelmileg szükségszerűnek bizonyult a szocialista realista líra felé vezető úton, s bizonyos fokig - a maga idejében, a húszas években - pozitív szerepet töltött be a szocialista költészet kialakulásában. Érvényes volt ez József Attila költői fejlődésére is. Mindezek a hatások leülepedvén és egységes költői tulajdonná hasonulván, a húszas évek végére megszületett József Attila sajátos, egyéni költői hangja, szocialista lírája. „József Attila költői stílusa - mondja Révai - a népies realizmusnak, a szimbolista pátosznak és a szürrealista lélektani valóságkeresésnek sajátos egysége." Lírájának egyik alapvető jellegzetessége éppen az, hogy magába olvasztotta a népdalt nemzeti szintre emelő Petőfi stílusát, Ady városi költészetének nyelvi és tartalmi vívmányait s a kapitalizmus elleni lázadás modem, expresszionista, aktivista eszközeit is. S Révai - helyesbítvén ezzel saját korábbi nézeteit is - most József Attilának ezt a sajátosan ötvözött, a kor legmodernebb formai és tartalmi elemeit magába szívott líráját egészében elismeri és vállalja 83