Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Proletárköltő - nemzeti klasszikus
köré csoportosította mondanivalóját. Az első fejezet, mely József Attila költői indulását és a népiességhez való viszonyát tárgyalja, szorosan kapcsolódik előbbi tanulmányának már méltatott megállapításaihoz, de néhány ponton részletesebben tárja föl a problémát, és tovább is viszi. „Nem véletlen - mondja -, hogy József Attila költői indulásánál - eltérően költő-kortársaitól - szinte alig van nyoma Babits hatásának. Juhász Gyulához és Ady Endréhez való tudatos kapcsolódásában József Attila, aki a forradalmak idején 14-15 éves gyerek volt, ha nem is eszmei tudatossággal, de költői ösztönösséggel ahhoz a forradalmi örökséghez való hűségét fejezi ki költői eszközökkel, amelyet a Babits Mihály vezette Nyugat már akkor is és később is mindenáron megtagadni igyekezett.” A fiatal József Attila költészetében már ott van a népiesség is. Nem - mint általában tartották - a szegényemberversekkel kezdődik ez, hanem a kiszombori nyár termésével, 1922-ben, tehát - hangsúlyozza Révai - egy időben Erdélyi József és Illyés Gyula népies lírájának jelentkezésével. Révai, akár Gondos Ernő, „munkásverseknek” mondja a kiszombori költemények egy részét, elkülönítve az ugyanakkor keletkezett „parasztversektől”. Azt hiszem, ez túlzás: sem az agrárproletár cséplőmunkás (Éhség, A gép elkapta), sem a malteros kezű kőműveslegény (Holttest az utcán) nem igazi munkás: mindezek átmeneti típusok a parasztság és a munkásság között, éppúgy, mint a „parasztversek” részesaratói (Aratásban, Aratás előtt stb.). Ez a distinkció persze mitsem von le Révai megállapításának érdemi részéből, abból, hogy a fiatal József Attila, „az utca és a föld fia”, már ekkor a munkásság és a parasztság életének, sorsának ábrázolását egyformán vállaló, új módon népi költője. De némi korrekcióra szorul Révainak a fiatal József Attila hazafias költészetéről tett megállapítása is. Helyes törekvése, mellyel e fiatalkori líra irredenta jellegéről vallott álláspontot cáfolni igyekszik, túlmegy a szükséges határon, amikor pl. a Juhász Gyulához című versben „a magyarok letiport hazája” kifejezést egyértelműen a letiport proletárdiktatúrára vonatkoztatja. Révai ezúttal is túlbecsüli a fiatal diákköltő világnézeti 88