Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Proletárköltő - nemzeti klasszikus
ri számában magától értetődő módon 1932-re tette a párt és a költő útjának szétválását Tamás Aladár, a legautentikusabb kortárs is. A Bánat azonban, ebben igaza van Révainak, nem ennek a végleges elszakadásnak, „kizárásnak” dokumentuma, mert véleményem szerint jóval korábbi, mint az eddig - egyetlen megjelenési helye, a Külvárosi éj című kötet alapján - véltük. Már Tamás Aladár célzott arra a semmiképpen sem véletlen mozzanatra, hogy a Bánatban és a Fábry Zoltánnak 1931 szeptemberében írott levélben egyaránt a kimarni igét használja a költő. Nagyon valószínű tehát, hogy a Bánat a levéllel nagyjából együtt, 1931 őszén született, s benne még a párttal való első konfliktus dokumentumát kell látnunk. Első József Attila-tanulmányában Révai egyértelműen a párton belüli szektariánizmust tette felelőssé ezért a konfliktusért. Most - 1956 után, a rendszer restaurációjának légkörében, azokat a tényezőket hangsúlyozza, amelyek érthetővé tették a pártnak a József Attilával szemben elfoglalt álláspontját. így szerinte elsősorban József Attila „elméletileg zavaros és bonyolult okoskodásai” joggal keltettek tartózkodást az illegalitás körülményei között szükségszerűen óvatosabb, merevebb kommunistákban. „Bizonyos - írja Révai -, hogy József Attila marxizmusában akkor volt még sok zavaros és megemésztetlen dolog, ami - nézetem szerint - nem utolsósorban abban leli magyarázatát, hogy akkori írásainak tanúsága szerint a marxizmust elsősorban csak a fiatal Marx műveiből tanulmányozta és még nem ismerte Marx egész munkásságát és a marxizmusnak Lenin által való továbbfejlesztését. Ezzel magyarázható, miért oly sok akkori elméleti írásaiban a filozófiai bonyolultság, a fiatal Marx még nem teljes kibontakozott materializmusának és hegeliánus gondolati maradványainak erős hatása a fiatal József Attila gondolkodására.” A másik zavaró tényező, amely - ha nem menti is, de - magyarázza a párt elhatárolódási tendenciáját a költőtől: freudizmusa. Révai már első tanulmányában is beszélt erről, de ott arra törekedett, hogy József Attila lírájának számos, a pszichoanalízis hatásával magyarázni szokott motívumát a természetes, realista lélekrajz lírai ve-92