Péter László: Mindörökké Szeged. Válogatott írások (Budapest, 1997)

Emlékek

valamint Krausz Lajos szabadkai és Kárász (korábban szintén Krausz) József szegedi lakos megvette a Bácsmegyei Napló (1930-tól csak Napló) tulajdonjogát. Szerkesztője, rövid szü­netekkel, haláláig, 1935. október 22-ig Fenyves Ferenc lett. Lapjában rendszeresen közölte a Nyugat munkatársainak, köz­tük főként Kosztolányinak írásait. Még egyszer elmondom... címmel emlékezései jelentek meg 1938-ban Szabadkán. Neve a szabadkai sajtótörténeti földolgozásokon (Dér Zoltán, Ko­­lozsi Tibor müvein) kívül érthetően, főként a Kosztolányiról szóló irodalomtörténeti munkákban (pl. Kosztolányi Dezsőnek szintén Dér Zoltán gondozta családi levelezésében) fordul elő gyakran. Makai Ödön 1889-1937 Szintén az irodalomtörténetből ismerheti az olvasó József At­tila gyámjának, sógorának nevét. 1889. október 27-én szüle­tett. Apja Löwenstein Adolf, anyja Fischer Hermin. Nagyapja Fischer Antal Énoch makói főrabbi volt, anyjának pedig test­­véröccse a századvég jeles költője, az Adytól is becsült Makai Emil. Ödön és testvérei az anyai ág megmagyarított nevét viselték. Még ifjúkorában Pestre költöztek. 1916-ban ügyvéd lett. 1918-ban feleségül vette József Jo­lánt. Elárvult kiskorú sógorának gyámja is lett, s bár viszonyuk nem volt súrlódás nélkül, utóbb a fölnőtt József Attilával baráti kapcsolatot alakított ki. 1928-ban Hódmezővásárhelyre költö­zött, s ez magyarázza, hogy József Attila ezekben az években annyiszor megfordult e városban, barátokra tett szert, és számos versének születése fűződik az Ady nevezte „paraszt Párizshoz”. Makai Ödön viszonylag fiatalon, kevéssel József Attila halála előtt, 1937. február 16-án, hirtelenül hunyt el. Gyermekei közül Makai Péter (1932 — 1991) örökölte és vitte tovább a család művészi hajlamait mint az Operaház Erkel-díjas vezető tervezője. 112

Next