Péter László: Mindörökké Szeged. Válogatott írások (Budapest, 1997)
Örökhagyók
Nátly József tartotta a rokonságot: nevét gyakran olvassuk keresztszülőként. Idősödvén elveszítette szemevilágát, s a kiegyezés után, 1868-tól a kormánytól kapott 300 forint kegydíjra szorult. 1871. augusztus 5-én hunyt el. Hamvai — elsőszülött fiának sírja mellett — az újszentiváni temető közepén pihennek. Özvegye férjhez ment Unterreiner József (1844—1893) helybéli tanítóhoz. Másodszor is megözvegyült. Az ő sírjuk átellenben van Nátly Józseféval. 3 Nátly József az asszimiláció, a magyarrá válás csodálatos példája. Ady szavával: Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom. Pompásan illik abba a névsorba, amelyet A faj védői című versében Illyés Gyula jellemez: Ady, Babits, Zrínyi, Petőfi, Péterffy Jenő, Tömörkény István, József Attila, Erdélyi József s a többi: Belül épp ettől oly más s pompás a gyuromány, mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő! Nátlynak a magyar nyelvért, nemzetért lelkesülő sorait olvasva óhatatlanul a szlávból jött Petőfi csodálatosan nagyvonalú, megható és kétely nélküli vallomása jut eszünkbe: Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én... Nátly már füzetét e szavakkal ajánlja: „Kedves hazámnak fiúi tisztelettel.” Ha nem tudnók, hogy Kölcsey Himnusza (1823) csak évekkel később jelent meg, azt hihetnők, Nátly bevezetője nemzeti imádságunkat visszhangozza: „Sorsod, Magyar Hazám! nem volt kedvező, hanem bosszús, ’s mintegy az 200