Péter László: Mindörökké Szeged. Válogatott írások (Budapest, 1997)
Örökhagyók
akik 1914-ben háborúba sodorták az országot. Az Osztrák- Magyar Monarchia szétesését Petőfi jóslatának beteljesüléseként természetesnek tartotta: „Fél század is alig múlt el, és íme, elpusztult Ausztria, hogy helyet adjon új, fiatal, tetterős kis országok demokratikus alakulásainak” — írta 1919. október 7-én, s ebben elismerte az utódállamok létjogosultságát. Emberség, magyarság Utoljára, de nem utolsósorban Juhász Gyula gondolkodásmódját Trianonnak és következményeinek megítélésében meghatározta a munkásmozgalommal 1919-ben létrejött kapcsolata. Ebből fakadt, hogy számára a nemzeti és a társadalmi fölszabadulás azonosult. Ezért írta 1919 decemberében a munkások eszperantóegyesületének műsoros estjére készült prológusának befejező verszakában: Testvéreim, az eltiport magyarság És elárult Emberség vár ma ránk, Legyen a föld mindenkinek mennyország, S népek hazáján boldog föld hazánk! A vén cigánynak címmel Vörösmartynak felelő, a forradalmakat elsirató költeményében már 1919 augusztusában azt vallotta: „Enyém egy árva, hontalan magyarság és emberség...” Ez a sajátos kettősség jellemzi Juhász költészetét és publicisztikáját a húszas években. Valószínűleg tőle tanulta az ifjú József Attila is ezt az észjárást, amikor alig három év múlva éppen a Juhász Gyulát köszöntő versében írta: Üzend, hogy nincsen Isten, Ember, Csak magyarok letiport hazája! Révai József ezt úgy próbálta magyarázni, hogy a letiport hazán letiport proletárdiktatúrát kell érteni. Juhász Gyula a for-323