Péter László: Mindörökké Szeged. Válogatott írások (Budapest, 1997)
Örökhagyók
radalmakban (1965) című könyvemben vele szemben fejtettem ki, hogy József Attila megértéséhez a kulcs Juhász Gyulánál van: az idézett kifejezésen egyszerre kell értenünk mind az elbukott forradalmak miatti keserűséget, mind a trianoni döntésből fakadó jogos honfibút. A trianoni békediktátumot a Harmadik Intemacionálé és Lenin is elítélte. Hogy később a szovjet politika nem az elvek, hanem a Szovjetunió nagyhatalmi érdekei szerint foglalt állást — más kérdés. Ma józan ésszel felelős magyar nem gondol a határok megváltoztatására, mert reménykedik a kisebbségi magyarság sorsának jobbrafordulásában, nemzeti jogainak érvényesülésében, a határoknak a térképekre szorulásában, „légiesítésében”. Ez azonban nem jelenti, hogy a történelmi Magyarország szomszéd országokhoz került városainak és magyarjainak szellemi örökségéről, közös örökségünkről hallgatnunk kellene. Ezt ápolta, idézgette lírájában Juhász Gyula. Vállalhatjuk ma is, mi is. Délvilág, 1990. ápr. 14. 324