Péter László: Mindörökké Szeged. Válogatott írások (Budapest, 1997)
Magamról
56 SZEGEDEN A népre lőni könnyebb, mint a népet boldogítani. De ez utóbbi mégis szebb dolog Juhász Gyula (1925) A történészek többsége (Molnár János, Berecz János, Bill Lomax stb.) egyetért abban, hogy az október 23-i népfölkelés előtörténete Szegeden kezdődött. Őrzöm az október 16-i diákgyűlésre hívó, kézzel írott hirdetményt, amelyet a központi egyetem hirdetőtáblájáról vettem le, persze tizenhatodika után, mivel ott, az egyetemi könyvtárban dolgoztam, s megéreztem, hogy egyszer még történelmi dokumentum lesz... Munkás-diák szövetséget! Tizenkilencedikén, pénteken este az Ady téri egyetem auditorium maximumában Csákány Béla, a DISZ városi bizottságának agit.-prop. titkára (a József Attila Tudományegyetem ez idei rektora) nyitotta meg a Petőfi Kör példájára megteremtett József Attila Kör első — és egyetlen — ülését. Az itt elhangzottak később sok fölszólaló vádiratába belekerültek. Baróti Dezsőnek, az egyetemi akkori rektorának tárgyalásán tanúként kellett megerősítenem, hogy a Tisza-parti Lenin-Sztálin szobor eltávolítását valóban azzal az érveléssel követelte: Leninhez méltatlan, ahogyan Sztálin aránytalanul megnagyított alakja az ülő Lenin fölé magasodik... A Délmagyarország október 24-i számában Csontos Magda így kezdte tudósítását: „Nem szervezte senki, nem kellett hosszas előkészítés, csak annyi, amíg leért Budapestről a hír: a pesti ifjúság az utcára tódult, hogy tüntetésével kifejezze együttérzését a lengyelek pár napja megindult harcával a szabadságért, a szocialista demokráciáért.” Még 23-án, kedden, kora este kétezer egyetemi és fő-541