Rapcsányi László: Ha angyalt látsz, szóljál! Beszélgetések, rádiós tárcák, hangulatok (Budapest, 2012)
Első személyben
- Ő egy európai ember volt.- Azok, akik idejártak a családhoz, azok jó része ismerős volt az Ön számára?- Persze. Majdnem mindet ismertem már régebbről. József Attila tizenhat éves volt, vagy tizenhét, amikor megismertem. Volt egy Balogh Vilma nevű írónő Pesten, egy öreg nő, és Balogh Vilmának volt egy irodalmi szalonja. József Attila is odajárt, én is odajártam, úgyhogy mi már ott találkoztunk. Akkor még iskolások voltunk mind a ketten. Nem mi voltunk a fő sztárok ott, csak odamentünk, néztük az írókat.- Vágó Mártát is ismerte?- Vágó Mártával tízéves koromtól fogva egy padban ültünk. Aranyos, kedves, jókedvű, elkényeztetett egyetlen gyerek volt. Papája a Pester Lloydnak volt egyik szerkesztője, mindent megkapott, amit akart. A mamája egy nagyon nehéz nő volt. Mindig szidta Mártát mindenért, mindig azt mondta, hogy én vagyok a jó mintakép; viselkedj úgy, mint a Loli, öltözködj úgy, mint Loli, de ennek ellenére nem utáltuk meg egymást, maradtunk végig jó barátok. Úgyhogy Attila és Márta egész kapcsolatának én voltam az oszlopa, mert én mind a kettőt külön-kiilön ismertem, és aztán együtt, és az összes bajukban benne voltam.- De ide is csak külön-külön jöttek?- Nem. Mártát valahogy még beengedtem, mert szerettem.- És a Hatvany-pénztárca mindig kinyílt?- Az mindig. De egy őrült tévedés van itt az egészben. Az én uram sose adott csak úgy pénzt az embereknek. Soha. Neki nem volt soha tíz forintja a zsebében. Pénz csak nálam volt, ami otthon volt. О az embereknek mindig kiutalta a pénzt. A Hatvany-cégnél fizették ki. Vagy volt egy magánbankház, aminek a neve most nem jut eszembe, ahova a Hatvany-cégtől az uramnak a pénzéből átutaltak mindig. Attila és mások ott vették fel a pénzt. Attilának 40