Rapcsányi László: Ha angyalt látsz, szóljál! Beszélgetések, rádiós tárcák, hangulatok (Budapest, 2012)
Első személyben
havi fizetése volt. Mit mondjak, a végén mondom, mert azelőtt sokkal több volt, a vége felé már, háromszáz forintot kapott havonta.- Háromszáz pengőt.- Háromszáz pengőt. De Attilával én is olyan viszonyban voltam, hogy néha én is tudtam neki adni, mert nálam mindig volt pénz.-A házi könyvtárában, ahol csak dedikált könyveket őriz, megtaláltam azt a kötetet, amely beszélgetésünknek ezt a részét szinte be is fejezi. József Attila Nincsen apám, sem anyám című kötete, amely 1929-ben jelent meg a Genius Kiadónál. Számozott példány, s az elején József Attila kézírásával egy vers, címe: Somogyi Lobnak. Csak az utolsó néhány sort olvasom fel: „Ej, ködben élünk, hullj, derengvén szívem felé fordulva gyengén. - Ott bátorság, hisz van még jóbarát, O, nem az Isten, nem, de Somogyi Loli vigyáz rád."- Megmaradtam halhatatlannak.- Utána írva még ez a két sor: Azért írtam ezt néki igaz barátsággal és szeretettel: József Attila." És amikor ezt a kötetet bekötötték, levágták a dátumot.- Könyvről beszélt. Akkor én elmondok magának egy történetet. Álltam a liftnél lenn, már sötétedett, a lift el volt akadva valahol, s egy kisfiú bejött a kapun, és azt mondta:- A néni a liftre vár? Mondom: igen.- Mekkora volt a kisfiú?- Tíz-tizenegy éves lehetett. Kicsi. Azt mondom neki:- Igen, a liftre. Azt mondja: - Nem jár a lift, de én megmutatom a néninek, hogy itt van egy lehetőség. Átmegyünk a 38-ba, az utcán, és ott is van lift, és akkor fönt a hatodik emeleten át lehet jönni. Tudtam, hogy van ott egy összekötő folyosó, mert amikor a ház épült, már akkor megvolt, de hagytam, hogy ő örüljön neki.- Ez Hatvany-ház volt?- Hatvany-ház volt. Hatvany-cégház. A lényeg az, hogy a kisfiú följött velem a hatodik emeletre megmutatni, hogy 41