Rapcsányi László: Ha angyalt látsz, szóljál! Beszélgetések, rádiós tárcák, hangulatok (Budapest, 2012)
Első személyben
hogyan lehet felmenni, átjönni, és azt mondta nekem, amikor az ajtóban voltunk: - A néni itt lakik? Mondom: - Igen.- Bejöhetek egy kicsit? Olyan kíváncsi vagyok, milyen az a lakás. Mondom: - Gyere. Bejött, megállt, nagy lélegzetet vett, és azt mondta: - Itt mennyi könyv van! Mondom:- Itt nagyon kevés könyv van már, mert azelőtt mindenütt könyv volt, és most már csak ennyi van, de néhány egész érdekes könyv van köztük, mert már csupa olyan könyv van csak, ami dedikálva van. Azt mondja: - Mi az, hogy dedikálva? Mondom, hogy vagy az uramnak, vagy nekem dedikálta valaki, és az azt jelenti, hogy beírt. - Jaj, megnézhetnék valamit? Azt hittem, hogy az Ady fogja érdekelni, mert vannak többen is, akiket az, de őrá nem az hatott, hanem József Attila. - József Attilája van a néninek? Mondom:- Van. - Láthatnám? Megmutatom neki ezt a könyvet, amit most maga is lát, és azt mondja: - És a néninek dedikálta ezt a könyvet a József Attila? Mondom, hát akkor még nem volt halhatatlan József Attila, akkor nagyon fiatal ember volt, nem is tudta, hogy halhatatlan lesz. Nahát, egész föl volt borzolva. Látszott, hogy semmi más nem érdekli más, csak József Attila. És elbúcsúztunk. Én gyerekszerető nő vagyok; nem általánosságban, egyes gyerekeket tudok szeretni; és van egy kedves barátom, aki fényképész. Mondtam neki, hogy fényképezze ki a dedikációt a könyvből, és egy kópiát borítékba tettem, és lekíildtem a kisfiúnak. Délután szólt a csengő, megjelent a kis srác, gyönyörű három különböző színű szegfűvel.- A gavalléria nem veszett ki a világból.- Nem. Azt mondja nekem: - Nem is tudja a néni, hogy milyen örömet okozott vele. Rögtön betettem az anyám fiókjába. Mondom: - Miért tetted az anyád fiókjába? Mert ha jönnek a haverok, az én fiókomból ellopják a József Attilát, de anyám fiókjába nem nyúlhatnak bele. Hát nem édes ez a gyerek?- Egyedül él ebben a nagy lakásban? 42