Rónay László: Szoborpark (Budapest, 2008)
Költőnk és kora
előkelőségei közül néhányan valóban ott voltak, s elkísérték koporsóját a kerítés melletti sírhelyhez. Közülük néhányan rengeteget tettek minél szebb utóéletért: Németh Andor és Fejtő Ferenc vagy Ignotus Pál könyvei, tanulmányai a szó szoros értelmében alapvetők, azaz a további kutatás alapjait kialakítók voltak. Évente egyszer elzarándokoltam a József Attila Emlékmúzeumhoz, s mindannyiszor dermedten szembesültem szegénysége bizonyítékával: nincs tőle mit kiállítani. Egy írógép azonban mégis jelezte és jelzi: mi volt a foglalkozása. Persze ez nem jelent semmit. Legfeljebb annak bizonyítéka, mekkora a kultúra becsültsége. József Attila szegényen, kivetetten is leírhatta: „itt vagyok”. Szerencsére ma még hangsúlyosabban van jelen, s reméljük, kultusza megmarad az emlékév után is. Az a tiszta gyermekség, megingatatlan elvhűség, amely életművét jellemzi, s kiemeli a hétköznapokból, olyan értékekre irányítja olvasóit, amelyek túlmutatnak „e mai koron”. 83