Rozsondai Marianne (szerk.): Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Tanulmányok (Budapest, 2002)
W. Salgó Ágnes: Lelkesítő beszéd Magyarország megsegítésére a török ellen 1594
Lelkesítő beszéd a török ellen 1594-ből össze, s az egyes területek említésekor hivatkozik azon antik és későbbi szerzőkre, akiknél az említett területekkel kapcsolatban bármiféle adat olvasható: Cicero, Plinius, Pomponius Mela, Vadianus neve szerepel a legtöbbször. Az események időrendjében több magyar vonatkozás is olvasható, említést tesz a várnai csatáról is, kiemelve, hogy a keresztényeknek mintegy harmincezer fős csatavesztése a genovaiak árulása és kapzsisága miatt következett be, akik a Boszporuszon a törököket fejenként egy aranyért átengedték.21 22 23 Majd lelkesen ír a nándorfehérvári győzelemről, s Hunyadi János vitézségéről „1456-ban Magdolna napján Hunyadi János a keresztényekért harcolva több mint negyvenezer törököt megölt, és Mohamedet nyíllal lőtte át”12. Beszámol a mohácsi csatáról is, Lajos király haláláról a mocsárban, vagyis a Csele patakban, továbbá arról, hogy Szulejmán győztesen bevonult Budára, ami Wessel szerint könnyen ment, hiszen az őrség elhagyta a várost. Mátyás király csodálatos és híres könyvtára szerinte a tűz martaléka lett.2' Három év múlva, tehát 1529-ben ismét visszatért a török had, bevette Pestet és Esztergomot, Székesfehérvárt pedig a földdel tette egyenlővé.24 A következő oldalakon a többi magyarországi csatát és a pusztító járványt említi, majd hadba lépésre buzdító érvelés szempontjai következnek, a honestum, utile, facile kifejtése. Ebben a hosszú érvelésben merít leginkább Démoszthenész három olünthoszi beszédéből, szó szerint idéz görögül néhány gnómikusnak nevezhető mondatot, megadva latin fordításukat is. így például arra, hogy a megtörtént dolgokat már nem lehet meg nem történtté tenni: „Verum zá pev őr] rozs jzpaydevra, oük аЯЯсод áv syoi, quae tum ita gesta sunt, iám mutari nequeunt.”25 Majd a magyarok nagylelkűségét dicsőíti, s figyelmezteti a németeket, hogy ők is veszélybe kerülhetnek, ha nem vállalkoznak a végső leszámolásra, hiszen most jött el a megfelelő idő a háborúra. Ne keressenek kibúvókat, hiszen mások szabadságáért, jogaiért már gyakran harcoltak és hoztak anyagi áldozatot, most viszont a sajátjukért harcba menni Magyarországra késlekednek és visszarettennek? Majd a démoszthenészi szöveget kissé átalakítva aktualizálja: „Desipitis sane, qui speratis, statum vestrae Germaniae iisdem rebus futurum meliorem, quibus factus est deterior, zovzo ys обк еоЯоуоу, ovk cpvoiv syov saziv. Naturae hoc repugnat, nec consentaneum est rationi; яоЯд yáp päov s'/o у zag (риЯйгmzsiv íj KzijoaoOai návza nécpvKev, longe facilius est, eos qui quid 21 Ld. а В4 vérzőn. 22 „Nam pro Christianis pugnans Ioannes Hunniades, ultra quadraginta millia Turearum occidit, et Machometem sagitta percussit, anno 1456. die Magdalenae.” Ld. a C,-en. W. Salgó Á. fordítása. 23 „Hac urbe capta, nobilissima et celeberiima illa, Matthiae Ungarorum regis Bibliotheca incendio periit.” Ld. C3 vérző. 24 Uo. 25 Ld. C4verzón, Démoszthenész III. olünthoszi beszédének 6. fejezetéből. Ld. Demosthenes Orationes. Ex recensione Guilielmi Dindorfii. Vol. I. Lipsiae, Teubner, 1897. III/6. Télíy Iván fordításában: „Az akkor történtek már nem lehetnek másképen” i. m. 44. 255