Sándor György: Azt hiszed, tied a világ? Amit láttam, és ahogy gondoltam, 1990-2010 (Budapest, 2012)
…Attila. Dunánál
...ATTILA. DUNANAL Ennyi olvasható manapság a Parlament déli oldalán elhelyezett József Attila szobor feliratából. 1937 novemberében írta a költő: „íme, hát megleltem hazámat, /a földet, ahol nevemet / hibátlanul írják fölében, / ha eltemet, ki eltemet." Eltemettük. Nem is egyszer, és végre sírján hibátlanul ott a neve - reméljük végső - nyugvóhelyén. Most pedig arról hallunk, hogy Duna-parti szobrát most már egészében akarják eltávolítani. Ez a magyar nemzet elleni támadás, amelyet mindenképpen meg kell akadályoznunk. A 20. század minden baját, gondját megszenvedte. Költészetében Balassi, Berzsenyi, Kölcsey, Arany, Babits és Petőfi minden szépsége tükröződik. Istenes versei a legszebbek közé tartoznak. Hogy lehet az, hogy magukat magyarnak valló és a demokratikus parlamentünkben ülő képviselők és vezetők ilyen gondolatra jutnak. A magyar otthonok százezreiben Attila otthon van. Az ő versével altatják a kis Balázsokat, verseiből tanulják a 20. század történetét, örömét és bánatát. Ő volt az a költő, aki az egész népét akarta tanítani és a havi 200 sose telt. Miért ez a kegyetlenség? Minden tisztességes embernek össze kell fognia, hogy ezt a tervet megakadályozzuk. Attilának a Duna mellett 121