Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
anyja halálát követően tér vissza Budapestre.51 A „Mama” halála után Jolán, illetve annak második férje, dr. Makai Ödön ügyvéd lesz a két kisebbik gyerek gyámja.52 A jóeszű fiút Makóra küldik tanulni, ahol bennlakó diák lesz egy kollégiumban (internátusbán), és később is támogatni fogják egyetemi tanulmányait.53 Mindezek alapján elmondható, hogy József Attilának nem volt könnyű gyerek- és fiatalkora, de végeredményben semmivel sem volt nehezebb vagy tragikusabb, mint hasonló szociális körülmények közé született sokezer sorstársáé a századelő világháborús Magyarországán. Mint az Szabolcsi Miklósnak a költő gyerekkorával foglalkozó igen alapos oknyomozó életrajzából, a Fiatal életek indulójá-bó\ is kitűnik, József Attila gyermekkora, igaz, nélkülözések jegyében telt el, de ugyanakkor a szülői felügyelet nélkül felnövő gyerekek minden kalandját, mondhatjuk talán, örömét is magában foglalta. Ahogy maga is írja a Curriculum vitae-ben „én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtcm”. A visszaemlékezésekből és az ifjúkori családi levelezésből semmiképp sem lehet különösebb „szenvedéseket” kimutatni. Sőt, úgy látszik, hogy a gyerek különösebb megrázkódtatások nélkül viselte el a gyerekkori szegénységet és árvaságot. Még az öcsödi „lelenckedés” sem látszik olyan tragikusnak, mint azt a már beteg költő gyermekkora sérelmeit felidézve említi. Kisebbik nővére visszaemlékezései szerint az őket befogadó nevelőszülők rendesen bántak velük, és öccse iskolába is itt kezdett el járni.54 Igaz, a Curriculum vitae-ben, kései verseiben a költő keserűen emlékezik vissza arra, hogy a „Mama” lelenc gyereknek adta nevelőszülőkhöz, és a Szabad-ötletek jegyzékében is azt írja — szabad asszociációként —, hogy „Öcsödön rossz volt”. Ugyanakkor azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pszichoanalitikusánál fennmaradt hasonló vallomásában szinte ugyanakkor azt írta: „Öcsödön nagyon-nagyon boldog voltam? — mikor örültem a palatáblának — Etus fölöttem járt iskolába”, illetve: „Öcsöd. Ott boldog voltam, de azt hittem, Pesten vagyok az.”55 A gyermekkor tárgyilagos rekonstruálásából az is kiderül, hogy a legfájóbb legenda az, amely a Mama alakja körül alakult ki a gyönyörű emlékkép vers hatása alatt. Szabolcsi Miklós a költő gyermekkorát bemutató hatszáz oldalas életrajzában semmiféle olyan adatot, emlékezést nem tud felmutatni, mely alapján valamiféle gyengédebb viszonyt feltételezhetnénk a magányosan élő és egész nap cselédként dolgozó anya és gyermekei között. Épp ellenkezőleg, a visszaemlékezések, az önéletrajzi val24