Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
tartását irányítja, olyan lelki szétesés következménye, amin az analízis nem tud segíteni? Mikor végre rájön, akkor a betegség Attilán már annyira elhatalmasodott, hogy zárt intézetbe kell vitetni...106 1936 tavaszán jelenik meg az első Edit-vers, a Gyermekké tettél. Ettől kezdve szerelemért zsarolja az asszonyt, azzal fenyegetve, hogy ha nem lesz az övé, feljelenti kuruzslásért, és börtönbe záratja. 1936 júniusában késsel támad az asszonyra és annak barátjára. Ezt követően fogják idegszanatóriumban kezelni. A kezelés és a Balatonszárszón töltött nyár hatására József Attila megnyugodni látszik. Felhagy az analízissel és a nő zaklatásával, ehelyett írja meg az ekkor összeállítandó kötet számára az Edit-szerelem Nagyon fáj-verseit. A Gyömrői Edittel folytatott pszichoanalízis József Attilára tett hatását az 1936 májusában írt Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben füzet tartalmazza. A szabad asszociációk sorát 1936. május 22-én délben kezdte el írni a költő a Japán kávéházban (ma az írók könyvesboltja az Andrássy úton) a pszichoanalitikus kezelést követően egy kiadói mintakötetbe. Egyhuzamban ír, majd két nap múlva a lakásán folytatja az írást. Vasárnap este ér a könyv végére. Ekkor újraolvassa az addig írottakat, a könyv elejére címet és „foglalatot”, bevezetőt ír. Tudomásunk szerint a Szabad-ötletek jegyzéké-t a költő nem mutatta meg sem Gyömrői Editnek, sem másoknak, de nem is semmisítette meg, ahogy a vallomások során tervezte („Kelj föl és járj / tele a füzet / adj oda neki tíz pengőt s e füzetet égesd el”), hanem eltette iratai közé. Ott találta meg Jolán, és mutatta meg Németh Andornak, aki előbb egy tanulmányában, majd József Attiláról írt könyvében beszél a füzetről, és idéz belőle néhány költői szépségű részt. Németh Andor közlése óta tart a vita, hogy miként kell értékelnünk ezt a szöveget, amely a beteg ember legbelsőbb, minden önkontroll nélküli kitárulkozását adja. Egy ilyen írásban rögzített, vagy felvett anyag, valóban, az orvoson kívül senki másra nem tartozik. Ezt képviselték az 1967-ben kiadott József Attila Összes Müvei IV. kötetének szerkesztői is, akik a 2327 soros írásból csak azt a 216 sort jelentetik meg, melyet korábban Németh Andor már közzétett, a többi közlésétől viszont eltekintettek, mondván, hogy azok csupán „kórlelet” értékűek. A problémát az jelenti, hogy ezt az önvallomását a költő nem orvosai javallatára, hanem éppenséggel azok ellenében írta le, és a szerző nem egyszerűen „beteg” volt, hanem a XX. századi magyar költészet 50