Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
senek a dolgozók és az egész emberiség nyakába, ahol a „rend” arra való, hogy „ne szülessék a gyermek hiába, és ne legyen szabad ami jó”. 1934-es tanulmányában azzal vádolja a bolsevistákat, hogy „Parancsszóval kényszerítik az embereket arra, hogy önként vállalják lényegüket, azt hogy társadalmi lények.” Pedig József Attila szerint „A munkások osztályharcának szerepe a szocializmus bölcseletének értelmében... nem abban áll, hogy fegyverrel erőszakolják szubjektív akaratukat az egész emberiségre, hanem abban, hogy a dolgozók osztályharcukkal, melyre akaratlanul is rákényszerülnek, napirenden tartják mindazokat a problémákat, amelyek az egész társadalomra vonatkoznak és így a szubjektív osztálytartalmú embereket arra kényszerítik, hogy elméjüket megnyissák amaz objektív tudat számára, amely a termelésben érvényesül. Végül is így áll elő az a helyzet, amelyben mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy társadalmi lények vagyunk, és csak úgy jutunk a szabadság országába, ha öntudatosan vállaljuk társadalmat alkotó lényegünket.” Ezzel szemben „A bolsevista elmélet... fölvesz — legalább egy vagy két emberöltőre szóló — átmeneti időszakot, amikor egyetlen párt kezében egyesíti a polgári diktatúrák politikai hatalmát a polgári tőkések gazdasági parancsuralmával — és épp ezért a bolsevizmustól eliszonyodó tömegekre támaszkodó fasizmusok diadalmaskodnak.”172 Természetesen ezt a gondolatvilágot a „párt” nem fogadhatta el. Épp ezért a lázadó, a saját fejével gondolkodó és szívével érző költő sorsa sem lehetett más, mint a kiközösítés és a megbélyegeztetettség. Hasonlóan számos baloldai értelmiségi sorsához Arthur Köstlertől Ignazio Silonéig. Aztán amikor a költő, a gondolkodó már nem élt, akkor elkezdődött az életművek kisajátítása. József Attilával is így történt. Már halála másnapján jelentkeztek a „barátok” és az „elvtársak”, hogy fegyverként használják őt a XX. századi magyar költészet, a Nyugat költői, a Babits által képviselt és a magyar értelmiségiekre nagy hatással lévő polgári demokratikus irányvonallal szemben. Ugyanúgy, ahogy a fasiszták börtönébe juttatott és elpusztított Antonio Gramsci írásainak felhasználásával az olasz kommunisták 1945 után semlegesíteni akarták a nagy olasz liberális gondolkodó, Benedetto Croce olasz értelmiségiekre gyakorolt hatását.173 A moszkvai Új Hang 1938. januári számában Gergely Sándor, aki korábban részt vett a második platformtervezet megfogalmazásában, nekrológjában József Attilát már az elnyomottak dühét 89