Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
A Nagyon fáj költészete
Hódmezővásárhely, 1935. aug. 18. Igen tisztelt Uram! Bocsánatát kérem, hogy eddig nem jelentkeztem, de nem is lett volna sok értelme. Az a különös dolog történt, azaz történik velem, hogy a saját szemem láttára átalakulok s ennek az átalakulásnak a valódiságát még alig tudom megfogni. így nem is igen írtam, inkább csak „fogásom” ellenőrzése végett próbálkoztam, mint a gyermek, aki hallgat ugyan a szóra, hogy éget a tüzes kályha, de azért kísérletet tesz, hogy megérintse, megismerje. Ezek a versek is, amelyeket itt küldök, ilyen próbálkozások. Szeretném, ha Önnek tetszenének, én nem vagyok egészen biztos bennük. ... Engedje meg, hogy tisztelettel és szeretettel üdvözöljem. József Attila189 A két verset a Nyugat 1935 szeptemberi száma közölte, míg A reggel című lap november 25-i számában jelent meg az Én nem tudtam című verse, Babits Mihálynak szóló dedikációval. Mindhárom költemény a bűn, bűnösség és a büntetéstől való félelem motívumait variálja. A bűnösség problematikája 1935-ben jelentkezik József Attila költészetében, de már korábban, 1934 tavaszán Hódmezővásárhelyről pszichoanalitikusához, dr. Rapaport Samuhoz írt leveleiben említi, hogy maga is Ödipusz-komplexusban szenved, illetve bevallja legtitkoltabb „bűneit”,190 április 16-án pedig Nagy Lajosnak küldött levelében Dosztojevszkij híres regényére hivatkozik: „Könyvedről kötetekre valót lehetne fecsegni, többek között, hogy a hős fogalmát teljesen értelmetlenné teszi. A Kiskunhalom után eszembe jut a »Bűn és bűnhődés« — most látom, hogy Raszkolnyikov alakja nem is érdekes, — érdekes a Petrovics Porfiré.”191 A levél tanúsága szerint nem annyira a bűn, mint a büntetés kérdése az, ami foglalkoztatja. Ez lesz 1935-ben írt verseinek is egyik meghatározó élménye. A bűn, bűnösség, büntetés kérdésének József Attila kései költészetében betöltött szerepével több irodalomtörténész is foglalkozott. Elsőként Bori Imre, az 1962-ben írt A „semmi ágán” című tanulmányában épp a bűn-versekben mutatta ki a kései József Attila-i költészetet szerinte alapvetően meghatározó egzisztencialista életérzést.192 Az újvidéki irodalomtörténész szerint József Attila bűn-verseit „nem lehet pusztán pszichoanalitikus szeánszai következményeiként felfognunk, mégha talán ezek a »gyónások«voltak közvetlen elindítói a versképződésnek és ad101