Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
A Nagyon fáj költészete
„József Attila Kafka-élményéből egyenesen következett szembenézése egy istenképzettel.”198 A Kafka-hatás igen plasztikus megjelenítései a kései József Attila-versekben föl-fölbukkanó rácsok közt ugrándozó majmok, melyek a rabság és szabadság, a büntetéssel való viaskodás megtestesítői. Rába György kimutatja tanulmányában, hogy a Leülepszik, a Légy ostoba és a Kiáltozás majom-képeiben a „szabadságát vesztett majom ilyen antropomorf megjelenítése” Franz Kafka Jelentés Az Akadémiának című írásában szerepel, melyet József Attilának az általa tanulmányozott Kaiser tanulmány alapján mindenképpen ismernie kellett: Bár munkát fogni, noha mit se tud már, a szerencsétlen ember ugrabugrál, mint ketrecében az ijedt majom [Leülepszik...] ...A szép szabadság csak ostobaság. Eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát. (Légy ostoba) Jaj, szeressetek szilajon, hessentsétek el nagy bajom! Eszméim közt, mint a majom a rácsok közt le és föl, vicsorgók és ugrándozom, mert semmit nem hiszek s nagyon félek a büntetéstől. (Kiáltozás) A rabság emblémájaként felhasznált rács-motívum más József Attila-versekben is előfordul, így az Eszmélet-ben is, de a fogságba vetett majom képzetétől csak ebben a három versben elválaszthatatlan. Hasonlóképp Kafka-hatást lát Rába György mindazon József Attila-versekben, melyekben akárcsak Franz Kafka híres novellájában, Az átváltozás-ban az emberi létezés ember alatti létté való átváltozásként jelenik meg, így a Ne bántsd, a Magány, a (Négykézláb másztam...) és a [Már régesrég...] esetében. Rába György emlékeztet arra is, hogy maga a költő használja az átalakulás képzetét a bűn-versekhez mellékelt Babitsnak írt levelében: „a saját szemem láttára átalakulok s ennek az átalakulásnak a valódiságát még alig tudom megfogni.” Természete-106