Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
A Nagyon fáj költészete
sen „a kifejezést legfeljebb erősen bevetített motívum öntudatlan asszociációjának” tartja csupán, de végső soron, éppúgy mint a Már régesrég kezdetű 1937-ben írt költemény, a kafkaMz átváltozás című novellának „képzeletmozdító szimbolikájá”-ra vezethető vissza. A különbség természetesen a két nagy alkotó művészi megjelenítési módja között van, ahogy Rába György írja: József Attila költői megjelenítésmódja „szembeötlően különbözik” Kafkáétól.199 József Attila a szenvedést és szenvedélyt egyaránt drámai képekké vizionálja. így az átváltozás jellegzetes kafkai motívumából építkező [Már régesrég...], melyben a féreg szó konkrétan utal a kafkai féreggé válás metamorfózisára, jellegzetesen „József Attila-i verssé” válik, mert a költő a motívumot az Eszmélet VI. részében kifejtett gondolat irányában „viszi” tovább („Rab vagy, amíg a szived lázad / úgy szabadulsz, kényedül / nem raksz magadnak olyan házat, / melybe háziúr települ”): [Már régesrég...] Már régesrég rájöttem én, kétéltű vagyok, mint a béka. A zúgó egek fenekén lapulok most, e költemény szorongó lelkem buboréka. Gondos gazdáim nincsenek, nem les a parancsomra féreg. Mint a halak s az istenek, tengerben és egekben élek. Tengerem ölelő karok meleg homályu, lágy világa. Egem az ésszel fölfogott emberiség világossága. 3. József Attila Isten-keresése A bűn-versek és József Attila kései versei Isten-keresésének összefüggésére a kérdéskörrel foglalkozó kutatók egyaránt rámutattak, mindenekelőtt Beney Zsuzsa volt az, aki töb tanulmányában is a „bűn —büntetés —ártatlanság” kérdéskör „egyetlen 107