Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
A Nagyon fáj költészete
És verje bosszúd vagy kegyed belém: a bűntelenség vétek! Hisz hogy ily ártatlan legyek, az a pokolnál jobban éget. (Bukj föl az árból) Az ártatlanság megvallása maga is bűn. Beney Zsuzsa szerint: „A paradox lényege az, hogy a teljesen bezárt magányban semmiféle feloldozás sem lehetséges, s ezt József Attila is tudja: egyetlen menekülési útja mások, a közösség felé nyílik.” Illetve a hit felé, mert ha valóban hinne, és lenne Istene, akkor számára „a megszólított Isten valóságos lenne, feloldozhatná a költőt, pontosabban: a költő várhatná feloldozását, azt a megtisztulást, amit így eleve végzetesen reménytelennek ítélt.”203 De számára sem az Isten-hit kegyelme, sem a társakból felé irányuló szeretet megváltása nem adatott meg. Egyedüllétre ítéltetett, — és ahogy Kafka mondja, „az egyedüllét csak büntetést eredményez.” Épp ezért, amint Beney Zsuzsa igen érzékenyen kimutatja: „A lélek legmélyebb rétegeiben megélt és provokált szenvedés e metafizikai abszurditás látomásában teremti meg kimondhatóságát.”204 A bűn-versek és József Attila kései verseinek Isten-keresése összefüggéseinek új vonatkozásaira mutatott rá Lengyel András a Jelenkor 1995. ápirlisi számában közölt tanulmányában.205 Lengyel András — Stoll Béla kritikai kiadása alapján — arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb 1935-ben írt József Attila-vers kézirata a költő ekkori barátjának, Barta Istvánnak a tulajdonában volt, akihez az Egy ifjú párra és a Harag című verseit írta, és a Temetés után című vers kézirata is arról tanúskodik, hogy a költemény 1935. augusztus 12-én Barta István lakásán született. Barta István (1900—1967) alakjáról Denis Silagi és Bóka László visszaemlékezései alapján Stoll Béla emlékezett meg a kritikai kiadás előmunkálatairól beszámoló tanulmányaiban arra is rámutatva, hogy a Szép Szó „szerkesztői üzenetét” is minden bizonnyal Barta Istvánnak írta válaszul a költő.206 Lengyel András tanulmányában kimutatja, hogy a mélyen vallásos Barta Istvánnal való barátság 1935 nyarán valóban „döntő fordulatot” hozott József Attila gondolkodásába. Hogy valóban fontos volt a költő számára a Barta Istvánékhoz fűződő barátság, arról versei tanúskodnak. Az Egy ifjú párra című költeményében írja: „egyetlenegy vagytok ti ketten, / kikre várok e sanda jelen gyanús jelenései közt”, míg a Harag című bocsánatkérő versében „a halálnál is 110