Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
József Attila: Nagyon fáj
Én nem tudtam A költő saját keltezése szerint a vers 1935. augusztus 17-én született. Ekkor azonban ezt a verset még nem mellékelte a Babits Mihálynak másnap postán feladott két másik „bűn”-vershez, melyek 1935 szeptemberében jelentek meg a Nyugat-hím. A verset a költő 1935. november 25-én jelentette meg A reggel című lapban Babits Mihálynak szóló ajánlással („Babits Mihálynak hódolattal”). Basch Lóránt visszaemlékezései szerint épp ez a szerencsétlen ajánlás akadályozta meg, hogy a decemberi Baumgarten Alapítványi döntéskor József Attila is nagy-díjat kaphasson. A Nagyon fáj-kötet szerkesztésekor a költő kihagyta a vers ajánlását. Lengyel András szerint az a tény, hogy a vers kéziratát a költő Barta Istvánnak ajándékozta, azt a feltételezést erősíti meg, hogy a költemény a mélyen katolikus gondolkodású baráttal folytatott beszélgetések eredményeképp született. A vers formája éppúgy szonett, mint az ugyanebben az évben írt Boldog hazug-é. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem is — mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! 5 Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kínálja. 2 a bűnről szóló tanítást. A bűnről szóló tanítás a vallás tanítása a bűnről. Szabolcsi Miklós a Fiatal életek indulója című kötetében részletesen beszámol József Attila iskolai tanulmányairól, így arról is, hogy mindig jó előmenetele volt „Hit és erkölcstanból”. Makón a gimnáziumban természetesen görögkeleti vallástant tanult, mert az akkori előírások minden felekezet számára biztosították a felekezet szerinti hittanoktatást. Fiatalkori önéletrajzi verse szerint „A görög-keleti vallásban / nyugalmat nem lelt, csak papot.” (József Attila). A Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! József Attila több levelében és írásában említi Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét, melynek főhőse azért követ el bűnt, hogy bebizonyítsa önmagának, hogy nem gyáva. 5 — 6 Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség / barlangja szivem. A kijelentés határozottan a katolikus vallás bűn-tanának jelenlétére utal. 6—7 ...Azt hittem, mamája / ringatja úgy elalvó gyermekét, A Dunánál-Ъап visszatér a ringató és mesélő édesanya képe: „S mint édesanyám, ringatott, mesélt”. 135