Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
Curriculum vitae - József Attila élete a visszaemlékezések tükrében
lomásainak lírai fordulatait szó szerinti értelemben alkalmazzák saját jellemzésük megírásakor. Hont Ferenc a szegedi Színházi Társaság lapjában 1924-ben így mutatja be barátját: „Pincérségtől kezdve egész a kukoricacsőszködésig minden foglalkozási ágat kipróbált, ez idő szerint pedig valami hajózási társaságnál tengődik... József Attila Isten kegyelméből való költő — írja Juhász Gyula a könyvéhez írt előszóban. Ő pdig azt írja: »Az ucca és a föld fia vagyok!« Igen, József Attila az ucca és a föld fia, és amellett az Isten kegyelméből való költő, és ilyen körülmények között mit tehet az ember? Csak bandukol, bandukol lyukakkal ékeskedő, télen-nyáron egyaránt hordott esőköpenyében a buta, értetlen pesti utcákon”.24 A Lázadó Krisztus című vers körüli vihar idején az Isten-gyalázásért perbe fogott fiatal költőt így festi le gúnyosan a Szegedi Új Nemzedék újságírója: „Ekkor lépett be »0« a szerkesztőségbe. »0« a halhatatlannak született ultramontán, ihlettel és hihetetlen ambícióval megáldott és elhibázott szellemóriás. A haja kuszáit volt mint egy vérbeli borbélylegényé, nadrágja térde, ujjai csülökig tintásak és lavaliernyakkendő fityegett piszkos gallérja tövében. Megjelenése hasonlított a földi szánalmasság sóhajához, azonban szemeiből rejtett tűz lángolt, amelyhez hasonlót csak Ady Endre, József Attila, de legfellebb Petőfi Sándor lövellt ki magából s az is csak a segesvári csatatéren.”25 1926-ban Bécsben így látja József Attilát az öreg barát, Fényes Samu, a Diogenes című lap szerkesztője: „Húsz —huszonegy éves alföldi magyar fiú egészséges paraszttörzsökkel, fajtartó szívós tőkén virágos ág. A pennája földszagú, szája tilinkóra csücsörítve, fejében még ott motoszkál, incselkedik a mese. Busaszemű fiúvá nőtt gyerek, játékos kedvű, ravaszkodó harmadik gyerek, aki tátott szemmel néz bele a világba, amelytől sohasem riadoz.”26 Az anyátlan, apátián árva fiú képének elterjesztéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a nagytekintélyű Ignotus 1926- ban, a Nyugat-htm újraközli a Tiszta szívvel című verset, mely először a Szeged című lapban jelent meg 1923-ban, és ehhez a következő kommentárt fűzi: „el kell mosolyodnom — van egy húsz vagy hányéves kis magyar költő, József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét.”27 Amikor két évi külföldi vándorút után 1927 végén a fiatal költő visszatér Budapestre, a lapok így adják közre a hírt: „Valami érdekes hír? — Van az is. Egy huszonkét éves poéta, József Attila most jön meg Párizsból, ahol a Sorbonne bölcsésze-13