Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
József Attila: Nagyon fáj
A Dunánál József Attila egyik leghíresebb és legösszetettebb gondolati költeménye. A Szép Szó 1936. májusi, a könyvnapra kiadott Mai magyarok — Régi magyarokról különszámába írta, melyben a szerkesztők a korabeli kulturális élet neves képviselőinek a magyar történelem nagy alakjairól írt tanulmányait tették közre, egyúttal hangsúlyozva a Duna-völgyi népek együttélésének évezredes történeti szükségességét. A „vegyes származású” József Attila, aki rendszeres kapcsolatban állt a szlovákiai és az erdélyi magyar folyóiratokkal, és cseh, szlovák és román költőket is fordított, különösen érzékeny volt a kérdéskör iránt. A versnek több elemzése született, és a vers értelmezése szinte minden kézikönyvben, József Attila-monográfiában szerepel. 1994-ben ugyanezzel a címmel rendeztek tudományos konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeumban, melynek anyaga a költő „Dunánál ülő” fényképével díszített kötetben jelent meg 1995-ben Tasi József szerkesztésében. A számos verselemzés közül különösen a Mindenséggel mérd magad című tanulmánykötetben (Budapest, Akadémiai 1983.) megjelent három tanulmányra hívjuk fel a figyelmet: Kántor Lajos, A Dunánál történetéhez; Laczkó Miklós: Múlt, jövő, vigasz, részvét-, Németh G. Béla: A klasszikus óda megújításának mesterpéldája.) József Attila két utolsó nagy gondolati költeményét, A Dunánál-X és a Hazám-at klasszicizáló formában írta. A Dunánál műfaja óda, a Hazám pedig hét szonettből áll. A költő már korábban is nemcsak híres nagy szerelmi vallomását, de A városperemén-X is óda műnemben írta. Németh G. Bélául Dunánál elemzésekor az alábbi meghatározását adja az ódának: „Az óda az érzelem erejével emeli mind följebb a gondolatot, és a gondolat fegyverével köti mind feszítőbbre az érzelmet, mely személyes érdek jelenlétével hevíti át az általános értelmet, s az általános értelem erejével rendezi tiszta arányú renddé a személyes érdeket, amely a hangulat gyöngéd bensőségét az alkotott erkölcsi magatartás magasztosságába viszi, ragadja, az erkölcsi magatartást viszont a hangulat intimitásával hozza a lírai bensőségesség körébe vissza.” (Németh G. Béla: 7 kísérlet... 207 — 228.) Avers „triptichon”, azaz, három önálló, egymásra felelő részből áll. I. A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, I. 1 — 2 A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. A,Miért fáj ma is?” című kötetben közölt 1936. május 14-én keletkezett, a Sárgahajúak szövetsége kezdetű pszichoanalitikai jegyzettöredék szinte szó szerint rögzíti a vers kezdetének szituációját: „Vámház tér. Dinnyék. Lépcsők, rakodópart... ” (Miért fáj ma is?” 408.) A Dunán úszó gyümölcsök képe visszatér a Flórának című versében is. 159