Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
József Attila: Nagyon fáj
Kirakják a fát A vers elmélyült elemzését nyújtja Szabolcsi Miklós Az ésszel felfogott emberiség világossága című tanulmányában (József Attila útjain. 133 —151.) A pályaudvar hídja még remeg, de már a kényes őszi dél dorombol és kiszáradt hasábfák döngenek, amint dobálják őket a vagonból. 5 Ha fordul is egy, a lehullt halom néma... Mi bánt? Úgy érzem, mintha félnék, menekülnék, hasáb a vállamon. A kisgyerek, ki voltam, mégis él még. 1—4 A vasút, a pályaudvar világa minduntalan visszatér József Attila költészetében. Az Eszmélet XII. záródarabjában így „rögzíti” a Korong utcai lakás környékét: „Vasútnál lakom. Erre sok / vonat jön-megy és el-lenézem, / hogy’ szállnak fényes ablakok / a lengedező szösz-sötétben.” 3 — 4 és kiszáradt hasábfák döngenek, / amint dobálják őket a vagonból. Az egymásra dobált fák képe szintén szerepelt az Eszmélet-ben, igaz, elvont jelentéssel: „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát”. 5 — 8 Gyermekkori emlékkép. A Curriculum vitae-ben ugyanezt a gyerekkori „fa-lopást” említi: „Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fütenivalónk.” (József Attila Összes Művei. IV 35.) Az emlékezés e versben rögzítődő folyamatának részletes elemzését adja Szőke György az Irodalomtörténet 1994. 4. számában közölt tanulmányában (Az emlékezés folyamata a kései József Attila versekben. 617 — 618.). HA kisgyerek, ki voltam, mégis él még. A pszichoanalitikusához intézett Gyermekké tettél-X egy évi kezelés után 1936 tavaszán írta a költő. A gyermekkori emlékképek igazi tárháza a májusban írt Szabad-ötletek jegyzéke. Ezt a versét 1936 novemberében adta le az 1937-es Népszava Naptár részére. A gyerekkori emlékképek József Attila kései költészetében betöltött szerepével Szőke György foglalkozott „ Űr a lelkem” című tanulmánykötete első részében (7 — 38.). 167