Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
József Attila: Nagyon fáj
Magány A Semmi előtt valószínűleg ez volt az utolsó Edit-verse a költőnek, a Szép Szó decemberi számában jelent meg. A vers kulcsa az utolsó két sor: a szerelmében visszautasított ember a szeretett nő halálát kívánja, és elképzeli annak testi felbomlását, melyet káromolások sorozatává formál. Ezek magyarázatát a harmadik sor adja: „Nézz a magányba, melybe engem küldesz. ” Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. 5 Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid kösse le a gyom. Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kívánság. 10 Meg se rebbennél, ha az emberek némán körülkerülnének, hogy lássák: ilyen gonosszá ki tett engemet. Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak öröme az lesz, hogy körbe forog, 15 te meg rápislogsz, míg körülhasalnak telibendőjü aligátorok. Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon, látom a szemem: rám nézel vele. Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom, 20 hogy azt hihetném, meghalok bele. 9 Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kívánság. Maga a szeretett nő „tette ily gonosszá”, váltotta ki belőle a „förtelmes kivánságot” szerelmének megtagadásával. 13 Kit szorongatsz most? A vers másik mozgatója a féltékenység, melyről József Attila részletesen ír Gyömrői Editnek 1936. október 28-i levelében {József Attila Válogatott levelezése. 337—342.). A szörnyű kívánságot még azzal is tetézi, hogy arra gondol, hogy a másik emberhez kapcsolódó viszonyából születő gyerek bolond lesz: „fiadnak / öröme az lesz, hogy körbe forog,”. 18 látom a szemem: rám nézel vele. Beney Zsuzsa figyelmeztet, hogy több József Attila-költeményben jelentkezik az én —te kapcsolat felcserélése, „egymásba merülése” (uo. 37.). A kép hasonlít az Óda 5. részének zárósoraihoz, ahol a szíve van „fölötte”: „Hallom, amint fölöttem csattog / ver a szivem.” 198