Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
Curriculum vitae - József Attila élete a visszaemlékezések tükrében
Visongj, szivem, mi közünk ahhoz, hogy zördülő ujjakkal kapdos belénk a bú? Csapódj a sorshoz! Csupán a pusztaság rikoltoz, — az ember szétnéz, mosolyog. A verset egy év múlva újra közli a Népszava december 21-i számában, és a második versszaktól kezdve teljesen átírja a költeményt, a jól ismert forradalmi felszólítással zárva azt: — Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog. A „forradalmárt” mintázza az a fényképfelvétel is, amelyen favágó pózba áll az akkori jóbaráttal és „harcostárssal”, Illyés Gyulával a fényképezőgép lencséje elé.34 Ugyanez a forradalmár pózba kényszerült József Attila fogja megtámadni a kor legtekintélyesebb költőjét, Babits Mihályt a Nyugat szerkesztőváltása körüli vihar idején, A Toll 1930. januári számában.35 A különnyomatban is megjelent bírálat nagy visszhangot váltott ki, mert a fiatal költő mindenekelőtt azt kívánja kimutatni, hogy a mindenki által becsült költő rossz verseket ír, sőt átírja Az Istenek halnak, az ember él című kötet egy-egy versét, megmutatva, hogy miként is lehetne jó verset írni. A megbántott költőfejedelem nem foglalkozik külön József Attila bírálatával, de az őt ekkor ért támadásokra keményen válaszol: „Ám jönnek a kis sakálok, a jobboldali és baloldali senkik... a minden tehetség irigyek ők biztos találnak ugatni okot ezután is.”36 Erre válaszol József Attila az Egy költőre című versében: Sakált kiált, hollót hörög, ki jól dalolni restel; és idenyög a Dala-dög, az éveire mester. Nem a szipolyt, ő azt gyalázza, kinek nem álma pálmaháza. A vers az ötvenes évek Babits-ellenes támadásaiban újból és újból szerepelt, idézői megfeledkeztek arról, hogy maga József 18