Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)

„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében

Születésnapomra Harminckét éves lettem én — meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: „Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” — gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal ur, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní­tani! 3. A dij, ami van- József Attila és a Baumgarten Alapítvány Az ötvenes —hatvanas évek magyar irodalompolitikájának egyik kedvelt eljárása volt a magyar kulturális múlt értékeinek egymás elleni kijátszása. így ismét és ismét visszatért az a vád, hogy József Attila költői és élet-kudarcaiért a század első felének egyik vitathatatlanul legnagyobb költője és erkölcsi személyisé­ge, Babits Mihály lett volna felelős, mert az őt ért támadás után megakadályozta, hogy József Attila, a forradalmár proletárköl­tő Baumgarten-díjban részesülhessen. Természetesen a Babits — József Attila szembeállítás célja távolról sem József Attila köl­tészete modernségének felmutatása volt, hanem mindenekelőtt a Babits által képviselt erkölcsi és nemzeti értékek lejáratása. Mindez egybéként még akár elfogadható is lehetne egy pártos kultúrpolitika részéről, ha Babitsnak valóban szerepe lett volna 34

Next