Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
A barátok és ismerősök sorában kell megemlítenünk Illyés Gyulát is, akiről a népszerűsítő életrajzokban általában mint a költő egyik legközelebbi barátjáról olvashatunk. Ugyanakkor nem titok, hogy Illyés Gyula felesége nem volt más, mint a kései József Attila-versek Flórája, és az sem, hogy a harmincas évektől kezdve Illyés Gyula és József Attila vetélytársaknak számítottak. Ahogy Németh Andor találóan írja regényes életrajzában: „Attila ellenideálja, vagy ha tetszik, ellenlábasa Illyés Gyula volt. ... ölébe hullt az a szerep, amelyről álmodott. Nemcsak mint költőt ünnepelték a fiatalok, hanem mint jellemet is. ... Mindent elorzott Attilától: dicsőséget, szerepet, ünneplést, még az üldöztetést is.”84 Valóban, míg József Attila előbb maga szakította meg a „polgári irodalommal” való kapcsolatait, majd a mozgalomból kitaszítva magányosan, költői műhely nélkül hányódott, Illyés Gyulából a tekintélyes Nyugat munkatársa, majd társszerkesztője lett. A harmincas évek elején megjelentetett nagy elbeszélő költeményeivel (Három öreg, Ifjúság), majd a Puszták népével a népies mozgalom egyik vezéralakjává válik, és mint a legtekintélyesebb magyar „forradalmár költőt” fogják — József Attila helyett — meghívni az 1934. évi moszkvai írókongresszusra. Tény, hogy a harmincas évek elején nem József Attila, hanem Illyés Gyula számított Petőfi követőjének, és ezt Illyés tudatosan vállalta is Petőfi-ről írt vallomás-könyvével.85 Igen jellemző az a kritika, melyet 1932-ben Illyés a Külvárosi é;-kötetről közölt a Nyugat-Ъап, melyben még nem találja elég „érettnek” barátja politikai költészetét: „... József Attila még »nem tisztult le«, ahogy most mondják. Költészetében még nem váltak szét az egymástól elütő darabok, még egyetlen nagy körben kavarognak, mint az ős káosz; de az egyes elemek már csomósodnak, s az alkotónak tán csak egy szavába kerülne, hogy mindegyik a maga helyére vonuljon.”86 A moszkvai írókongresszust követően teljesen elhidegült a viszony a két költő között, melynek beszédes bizonyítéka egy Veres Péternek 1934-ben küldött augusztusi levél részlete: Másról meg kiről lehetne szó? A moszkvai irodalmi propagandára meghívott Illyés Gyuláról? Illyés — cikkben írta ezt — örökösödési törvénnyel akarja arra kényszeríteni a parasztokat, hogy legalább négy gyermeket hozzanak a világra. Ő a moszkvaiaknak való. Vagy hogy ne túlozzak, nem áll közelebb hozzánk, mint a nácikhoz, vagy a bolsevistákhoz.87 42