Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)

„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében

A barátok és ismerősök sorában kell megemlítenünk Illyés Gyulát is, akiről a népszerűsítő életrajzokban általában mint a költő egyik legközelebbi barátjáról olvashatunk. Ugyanakkor nem titok, hogy Illyés Gyula felesége nem volt más, mint a kései József Attila-versek Flórája, és az sem, hogy a harmincas évek­től kezdve Illyés Gyula és József Attila vetélytársaknak számítot­tak. Ahogy Németh Andor találóan írja regényes életrajzában: „Attila ellenideálja, vagy ha tetszik, ellenlábasa Illyés Gyula volt. ... ölébe hullt az a szerep, amelyről álmodott. Nemcsak mint köl­tőt ünnepelték a fiatalok, hanem mint jellemet is. ... Mindent el­­orzott Attilától: dicsőséget, szerepet, ünneplést, még az üldöz­tetést is.”84 Valóban, míg József Attila előbb maga szakította meg a „polgári irodalommal” való kapcsolatait, majd a mozga­lomból kitaszítva magányosan, költői műhely nélkül hányódott, Illyés Gyulából a tekintélyes Nyugat munkatársa, majd társszer­kesztője lett. A harmincas évek elején megjelentetett nagy elbe­szélő költeményeivel (Három öreg, Ifjúság), majd a Puszták népé­vel a népies mozgalom egyik vezéralakjává válik, és mint a legte­kintélyesebb magyar „forradalmár költőt” fogják — József At­tila helyett — meghívni az 1934. évi moszkvai írókongresszus­ra. Tény, hogy a harmincas évek elején nem József Attila, ha­nem Illyés Gyula számított Petőfi követőjének, és ezt Illyés tuda­tosan vállalta is Petőfi-ről írt vallomás-könyvével.85 Igen jellem­ző az a kritika, melyet 1932-ben Illyés a Külvárosi é;-kötetről kö­zölt a Nyugat-Ъап, melyben még nem találja elég „érettnek” ba­rátja politikai költészetét: „... József Attila még »nem tisztult le«, ahogy most mondják. Költészetében még nem váltak szét az egy­mástól elütő darabok, még egyetlen nagy körben kavarognak, mint az ős káosz; de az egyes elemek már csomósodnak, s az al­kotónak tán csak egy szavába kerülne, hogy mindegyik a maga helyére vonuljon.”86 A moszkvai írókongresszust követően teljesen elhidegült a vi­szony a két költő között, melynek beszédes bizonyítéka egy Ve­res Péternek 1934-ben küldött augusztusi levél részlete: Másról meg kiről lehetne szó? A moszkvai irodalmi propa­gandára meghívott Illyés Gyuláról? Illyés — cikkben írta ezt — örökösödési törvénnyel akarja arra kényszeríteni a parasz­tokat, hogy legalább négy gyermeket hozzanak a világra. Ő a moszkvaiaknak való. Vagy hogy ne túlozzak, nem áll közelebb hozzánk, mint a nácikhoz, vagy a bolsevistákhoz.87 42

Next